Egységes megjelenés: 200 év óta kötelező a német evangélikus lelkészek számára a Luther-kabát

Létrehozás: 2011. január 04., 12:30 Legutolsó módosítás: 2011. január 04., 18:27

A protestantizmus egyik szimbóluma immáron 200 éves lett: a fekete Luther-kabát, fehér Mózes-táblákkal az evangélikus lelkészek istentiszteleti viselete. 1811. január elsején vezette be az öltözetet kötelező jelleggel az akkori porosz király, III. Friedrich Wilhelm. Forrás: evangelisch.de. Fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna / evangelikus.hu

Egységes megjelenés: 200 év óta kötelező a német evangélikus lelkészek számára a Luther-kabát

Ulrich Bayer freiburgi egyháztörténész szerint korábban ezt a talárt viselték a német egyetemi professzorok. Maga a reformátor, Luther Márton (1483-1546) is ezt viselte, ha istentiszteletet tartott. De először csak a királyi rendelettel vált ez az öltözet kötelezővé. Mivel 200 évvel ezelőtt a protestáns lelkészek állami hivatalnokok lettek, így kényszerrel be tudták vezetni az egységes viseletet.

1817-ban aztán Bayer szerint a rendeletet kiterjesztették még a poroszországi zsidó rabbikra is, akik azóta szintén ezt a fekete talárt viselik. Végül a további tartományi egyházakban is lépésről lépésre bevezették ezt a viseletet és mind a mai napig ezeket a Luther-kabátokat viselik a német lelkészek.

A fehér táblácskákat is a porosz király rendeletére rakták a talárra, így az is a hivatalos viselet részévé vált. Eredetileg a két hosszú, fehér vászondarabnak az volt a feladata, hogy a divatosan bepúderezett szakállról lehulló fehér port felfogják, és az alatta lévő inget megvédjék.

A porosz király egyébként nem indokolta különösképpen a döntést. Egyszerűen csak szerette volna megőrizni a rendet és az addig uralkodó kuszaságokon akart úrrá lenni. A XVIII. századig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy az evangélikus egyházban a lelkészek színes ruhákat is felvehettek. Állítólag még Luther is viselt színes öltözéket, amikor úrvacsorát osztott, a professzori fekete talárt csak akkor viselte, ha a szószékre állt prédikálni.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

Mózes-táblák

Elküldte Erdélyi Zoltán idő 2011. január 04., 15:38
Valaki meg tudná mondani, hogy mióta alakult át a két - pudert felfogó - vászondararabka szerepe a mai szimbólummá?

előke

Elküldte Kövecses László idő 2011. január 04., 17:10
Tudtommal a két fehér kendőcske Mózes-tábla néven való említése igazából csak népi belemagyarázás. Egy budapesti lelkésztől hallottam, hogy hivatalosan előkének hívják ezt, és a Mózes-tábla csak - az egyébként logikusnak tűnő - népi értelmezése a ruhadarabnak. Figyelembe véve viszont azt, hogy a rabbik is azonos liturgikus öltözéket viseltek az evangélikus lelkészekkel, lehet, hogy nem is evangélikus, hanem zsidó eredetű a Mózes-táblaként való értelmezés.

Beffchen

Elküldte Horváth-Bolla Zsuzsanna idő 2011. január 04., 17:50
Németül das Beffchen a fehér „nyakkendő” neve. Ezt azonban magyarra úgy fordítjuk, hogy Mózes-tábla (ld. Halász Előd-Földes Csaba-Uzonyi Pál Német-Magyar nagyszótár). A német eredetiben tehát a Mózes-tábla szó nem szerepel.

lutherkabát

Elküldte csorba istvan idő 2011. január 04., 17:55
A Magyarországi Evangélikus Egyházban is nagyon rég óta a puritán luther-kabát volt az egységes viselet. Néhány éve azonban kissé megbontotta ezt az egységet a szines stólák viselése. Ki hordja, ki nem, ki szereti, ki nem, ki egyszerűbbet, szerényebbet ölt magára, vagy hivalkodóbb, csodálatos hímzésüt visel. Sokszor még a Mózes-táblát is elfedi. Miért nem elég az oltárterítőn, és a szószéken az aktuális liturgikus szín? Evangélikus templomaink nagyobb része berendezésében egyszerű és puritán. A lelkészek viseletének is ehhez kellene alkalmazkodnia. Szeretettel: Csorba István

stólaviselés

Elküldte Kövecses László idő 2011. január 04., 20:15
Ebben a hozzászólásomban Csorba István felvetésére szeretnék röviden reagálni.
Miért kell a stóla az Evangélikus Egyházban? Semmi sem indokolja azt, hogy ne legyen. A mai fekete-fehér lelkészi viselet nem kis mértékben református hatásra terjedt el itt Európa közepén. A XVII. század, a protestáns ortodoxia korszaka sajnos magával hozta az evangélikus felekezeten belül is a szélsőségesen puritán formák bevezetését. Ekkor az evangélikusok is szinte minden "katolikus elemet" száműzni akartak a templomaikból. Pedig a lutheri reformáció egyáltalán nem a fehérfalú templomok és fekete-fehér öltözékek elterjedését akarta! Elég szerencsétlen helyzet, hogy itt Magyarországon ennyire összemosódik az evangélikus és a református protestantizmus. Gondoljunk csak a finn, a svéd, a norvég, vagy valamely afrikai evangélikus egyház liturgikus rendjére! Valamennyi megtartotta a hagyományos papi viseletet, ugyanis az semmiben nem mond ellent a lutheri elveknek. A cikkben is olvshatjuk, hogy misén (úrvacsorai istentiszteleten) Luther is az alba-stóla-kazula együttest viselte. A stóla színe kifejezi az adott egyházi "évszak" jellegét, ezáltal segíti a hívek lelki ráhangolódását. Amiben többletet jelenthet az színes oltárterítőhöz (antependium) képest, az az, hogy bármikor könnyen az adott istentisztelet lelkületéhez lehet igazítani, ha esetleg annak színe eltérne az egyházi év színétől. (Például egy tanévnyitó istentiszteleten piros a liturgikus szín, ugyanakkor mivel az évközi időre esik szeptember eleje, az antependium zöld színét meg lehet tartani az oltáron.) A stóla újbóli használata tehát nem feleslges "rongyrázás", hanem az eredeti állapotok visszaállításához vezető kicsi lépés. Sok esetben sajnos templomaink is csak pénzhiány miatt nem lettek eredeti szépségükben helyreállítva (ld. Bécsi kapu téri templom), vagy a már említett református hatás érződik rajtuk. A puritánság önmagában nem előmozdítója a lelki buzgalomnak, hanem éppen visszafogója, ami nem szabad hogy cél legyen. Kérdem én: mitől dicsérik jobban Istent a fehér falak, mint a színes stólák?

Talár

Elküldte Erdélyi Zoltán idő 2011. január 05., 09:53
" Elég szerencsétlen helyzet, hogy itt Magyarországon ennyire összemosódik az evangélikus és a református protestantizmus." - írja Kövecses László
 
Nyugat Európa több részén a reformátusok liturgikus öltözéke azonos a lutheránusokéval. Még az elnevezésük is - "evangelisch" - ugyanaz; csupán ritkán hallható, hogy egyik "AB"(Augsburgische Bekänntnis", a másik "HB" (Heidelbergische Bekänntnis). Az már más kérdés, hogy ki érti meg az akár "kibontott" rövidítéseket is! Náluk még az "evangelisch" elnevezés is - majdnem - minden protestáns vallásra vonatkozik.
  

Helyesbítés

Elküldte Kövecses László idő 2011. január 05., 20:20
Erdélyi Zoltán előbbi hozzászólásában egy érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet, ezúton is köszönöm hasznos kiegészítését.
Kiemeli, hogy Nyugat-Európában sok helyütt az evangelisch kifejezést használják általában minden protestáns felekezetre. Ezzel a kifejezéssel azonban vigyáznunk kell! Hadd írjam le egy pár évvel ez előtti élményemet. Borostyánkövön (ma: Bernstein, Burgenland) jártam egy evangélikus lelkésznél, aki megkérdezte tőlem, hogy milyen vallású vagyok. (A beszélgetés angolul zajlott.) Azt feleltem neki, hogy: "I am Evangelical." Akkor ugyanis még nem tudtam, hogy a nyugati nyelvekben az evangélikus kifejezés elsősorban a kisegyházakra vonatkozik, nem pedig a Luther-féle evangélikus egyházra. A helyi lelkész rögtön el is kezdte kérdezgetni, hogy mégis milyen "evangelical" vagyok? Pünkösdista, adventista, metodista, baptista? Én meg hirtelen nem értettem, hogy miért kérdez tőlem ilyeneket. Aztán gyorsan tisztáztuk a helyzetet, és azóta tudom, hogy Nyugat-Európában feltétlenül a Lutheran/Lutheranische formulát célszerű használni, különben kínos helyzetbe kerülhet az ember.
Mindezt csak azért írtam le, mert az Evangelical/Evangelische kifejezés egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt jelenti nyugaton, mint itt nálunk. Nevezetesen ott a protestáns kisegyházak, szekták megnevezésére alkalmazzák, itt viszont - tudjuk jól - az ágostai hitvallású Evangélikus Egyházat jelenti ez a kifejezés.

Elnevezések

Elküldte Horváth-Bolla Zsuzsanna idő 2011. január 05., 21:18
Ha külföldön ilyen értelmezési problémába ütközünk, legjobb, ha egyházunk teljes nevét mondjuk angolul Evangelical-Lutheran Church in Hungary vagy pedig németül Evangelisch-Lutherische Kirche in Ungarn.

Az evangelical angol kifejezést magyarul evangéliuminak fordítjuk. Az evangelisch német kifejezést pedig protestánsnak.

Beffchen - Mózes-táblák

Elküldte Walther Sinn idő 2011. február 10., 04:12
      Szeretném arra felhivni a figyelmet, hogy én nagyon megdöbbentem, mikor ezelött 2 évvel néhány Erdélyi kolegával találkoztunk Linzben (AU) és el menntünk egy napon a STIFT SANKT FLORIAN-ba. A folyósón feltünt, hogy több nagyon régi képen a szerzeteseknek BEFFCHEN van a nyakokban, mint a lutheranus lelkészeknél (nyitott fordított V. Mikor találkoztunk az apáttal (fönökkel), azt láttam, hogy ö is ugyan ugy van öltözve (nézzék a képeket: http://cms.ttg.at/websites/stflorian/intro.htm - a szerzetesek mind BEFFCHENnel vannak. A kolostor az Ágostoni-rendhez tartozik (Augustiner). Luther is ugyan az ágostoniakhoz tartozott.
Nem tudom: csak ebben az ágoston-rendi kolostorban viselik a Beffchent, vagy más ágoston-rendi kolostorban is ? Es, ha igen, az Erfurti ágoston-rendi kolostorban is viselték a Beffchent, ohova Luther be szált szerzetesnek ? - és akkor onnan is szármozhatnak a "mózestáblák" - és ottan mit jelentenek ???
A Beffchen-röl, latinul "biffa", több cikk létezik : http://de.wikipedia.org/wiki/Beffchen - vagy: http://www.google.de/images[…]num=2&ved=0CDMQsAQwATgK .
Érdekes, hogy a lutheranus-Beffchen forditott V-alaku, tehát a két rész külön van, a református-Beffchennél a 2 rész egyben van, összevarva és az egyesitett egyházban (Unierte Kirche) a Beffchennek a 2 része csak a felsö felében van összevarva, és az alsó része külön áll.
       Nagyon örvendek annak, amit Kövecses Lászlóur irt: nagyon kár, hogy a lutheranus templomaink olyan egyszerüek és a lelkészeknek a viseletüek is az. Tudni kell, hogy Erdélyben a német (szász) Evangelikus Egyházban, amelyikhez én is tartozom, egészen a 19-ik századnak a végéig a lelkészek még viselték a kézimunkával varott római-katolikus miseruhákatt. Csak késöbb kezdték viselni a fekete ornátot több ezüst-csattal. De néhány gyülekezetben azért mindig is használták az albát és a kazulát is az urvacsorai-reszen az istentiszteletnek, vagy kereszteléseknél. Ujjabban a stolát is viselik többen. Ideje lenne, a multra tekintve, visszatérni arra, ami jellemzö volt a lutheránus egyháznak, de sajnos idövel eltünt - nem csak külsöleg, hanem belsöleg is, amit az istentiszteletet illeti (Zsoltár-éneklés, litánia, stb.)
      Tényleg, Németországban ha az ember azt mondja, hogy lutheranus, mindenki megérti, de azt is megérti mindenki, ha azt mondom, hogy evangelikus vagyok. De ottan sok egyház van, hogy a nevéröl egy kivülállo, alig tudja különbözni, hogy melyik lutheranus, és melyik a kis ujprotestáns csoportokhoz tartozik (Evangelische Freikirche vagy Frei-Evangelische Kirche, vagy Evangelisch-Lutherische Landeskirche).