1ház web2 – Miről is beszélünk?
Ha valaki célul tűzi ki maga elé egy fórumbeszélgetésen, hogy márpedig erről fog beszélni és bárki bármit is mond, nem hallgatja meg, akkor abból nem túl jó beszélgetés fog kisülni. A fórumbeszélgetésnek ugyanis az a lényege, hogy ne csak én próbáljam meggyőzni a másikat, én mondjam a magamét, hanem meg is hallgassam őt és lehetőleg beleépítsem az általa mondottakat a kommunikációmba. Ha azonban csak skandálunk valamit egy bizonyos témáról, akkor az egy idő után unalmassá válik, ráadásul egymás mellett beszélünk csak el. Így volt ez az egyébként izgalmas címet viselő, Virtuális centrumok – 1ház web2 Facebook és iwiw névre hallgató fórumbeszélgetéssel is, amelyen Balogh Csaba, Nagy Bence, Németh Zoltán próbáltak beszélgetni egymással, László Jenő Csaba moderálásával. Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Az alaprecept az volt, hogy végy két, magáról és a webkettes dolgokról sokat tartó embert, akik egyházi berkekben annyira nem járatosak. Dobj hozzájuk egy kétbalkezes internetfelhasználó lelkészt, majd csepegtess hozzájuk egy moderátort.
A hozzávalókon túl pedig a koktél elkészítési módja az lett volna, hogy rázzuk össze őket és kavargassuk, azaz közben vezessük meg ezt a kétbalkezes internet felhasználót, aki jómaga nincsen rajta a Facebookon (fúúúj, micsoda ember!), sőt, saját bevallása szerint is igaz az a mondat róla, hogy azt sem tudja, eszik-e vagy isszák a lájkolást. Ezt megfejeli még az is, hogy saját gyülekezeti honlapjával sincsen tökéletesen tisztában, merthogy nem ő szerkeszti, nem ő a felelőse, és erről semmiféle statisztikai adattal nem tud szolgálni. Jómaga lelkész, lelki gondozó alkat és inkább csak a már-már elavultnak számító, közvetlen ember-ember kapcsolat segítségével hirdeti Isten igéjét. Hogy hogyan került bele mégis a beszélgetésbe, azt csak a koktél készítői tudhatják. Maga a lelkész biztosan nem.
A beszélgetés azonban akkor kapott gellert, amikor az online kommunikációs tanácsadó felvetette, hogy az evangélikus honlap (úgymint www.evangelikus.hu) sincsen rajta a Facebookon, twitteren, iwiwen…stb. – Pedig ez nem is igaz! Az viszont igaz, hogy csupán egy kattintás lett volna ellenőrizni a tényeket, de mégsem tette meg. Odajött osztani az észt és miután e sorok írója jelezte neki, hogy téves információkat hirdet, még mindig volt egy visszavágó kör: „Hány ismerőssel is dicsekedhet vajon az evangelikus.hu?” A szerkesztő jelezte, hogy mintegy hatszáz (ami nem is igaz, mert jelen pillanatban már egészen pontosan 698). Az pedig kevés, – volt a válasz – mert az egyik békési marginális internetes felületnek is van ennyi.
No de mi a sok és mi a kevés? – alapvetően nem is ez volt a kérdés, hanem a jelenlét és az eszközökkel való élés. Ezzel pedig élünk, időt és energiát nem kímélve. A Facebookon barátkozók száma pedig napról napra nő és ezen a téren semmi felhánytorgatnivaló nincsen.
Kritika azonban megfogalmazódott, csak nem lehet tudni, mivel kapcsolatban? Igen, lehetne százszor jobb az internetes kommunikáció és abban megköszönném a segítséget, ha az ebbe való invesztálást, akár anyagi, akár emberi erőforrások terén szorgalmaznánk. De sajnos a fórumbeszélgetésből az nem derült ki, hogy a jelenléten és a rendszeresen felrakott információkon, megosztásokon, tetszésnyilvánításon, baráti toborzásokon kívül még mit lehetne tenni a honlap szerkesztőjének a Facebookon... Igaz ugyan, hogy meghívtak a kakasülőre, de nem hiszem, hogy utólagosan kell valakit odarángatni, aki ráadásul fotós-újságíróként, azaz tudósítóként vesz részt az eseményen.
A fórumbeszélgetésből egyrészről hiányoltam azt, hogy a hallgató nem értesülhetett az egyházi internetes kommunikációról, mivel azzal kapcsolatban nem volt kompetens hozzászóló. Másfelől viszont a web kettő mélységeibe sem nyerhetett tekintést, mert egyszerűen filozófikus találgatásokon túl konkrétumokról nem szólt. Tanúi lehettünk tehát egy beszélgetésnek, ami nem szólt a témáról, mert volt egy virtuális centrum, amivel a pódiumon ülők beburkolták magukat.
