Tomi
A Nemadomfel Együttes koncertjén egy mozgássérült, kerekesszékes srác mosolygott rám. Ismerősnek tűnt, nem tudtam, hogy esetleg korábban valamelyik MEVISZ táborban találkoztam-e vele, vagy esetleg a Sareptában, amikor gyakorlaton voltunk. Aztán odajött később hozzám, beszélgetni kezdtünk. Kiderült, nem is ismerjük egymást, mégis ismerős volt. Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Gyerekeim is ott szaladgáltak körülöttem. Mivel korábban nem találkoztak sérült emberekkel, így nekik újdonság volt az, hogy ilyen nénik és bácsik is vannak. Fiam nem értette, hogyan értem meg a bácsit, amit mond, de aztán valahogyan ő is ráérzett a fiú mondataira és beszélgetni kezdtek. Tomival nagyon gyorsan megbarátkoztak, még meg is szorították egymás kezét.
Tomi pedig annyira boldog volt – ahogy figyeltem, rajtunk kívül is sok mindenkivel összebarátkozott, de különösen a gyerekeket nagyon szerette. Készítettem róla jó pár képet, amin a kicsik között volt. Az ilyen percek annyira szívet megdobogtatóak!
És persze megígértem azt is, hogy felkerül a honlapra – Tomi, hát íme, fent vagy a honlapon!:)))
