Tíz évvel ezelőtt hozták nyilvánosságra a Dominus Iesust – Mi az egyház?

A protestánsok csalódottak voltak. A Németországi Protestáns Egyház (EKD) akkoriban erősen kritizálta a dokumentumot és úgy írtak róla, hogy ez egy olyan ütés, amely visszamozdíthatja a megbékélt különbözőségben folytatott ökumenikus párbeszédet. Manfred Kock, az EKD Tanácsának akkori elöljárója egyenesen az ökumené zsákutcába jutásáról beszélt.

A 2000. augusztus 6-án aláírt nyilatkozatot a Hittani Kongregáció akkori prefektusa, Joseph Ratzinger kardinális, a mai XVI. Benedek pápa foglalmazta meg. Aztán II. János Pál pápa hagyta jóvá. A szöveg a hit magját foglalja össze, amelyek a nem keresztény vallások és az ökumenikus párbeszéd szempontjából fontosak. Kimutatják benne a történelmi kontinuitást, Krisztustól eredeztetve egészen a katolikus egyházig, mondván, hogy „ez Krisztus egyetlen egyháza”.

A megállapítást sértésnek és provokációnak vélték

A római-katolikus egyház ebben azt az igényét fejezi ki, hogy tanításuk a bibliai apostolok kétezer évvel ezelőtt tett alapkijelentéseivel megegyező. Ezekhez a bibliai alapokhoz azonban minden keresztény egyház ragaszkodik. A katolikusok számára a kontinuitás mindenekelőtt a hivatali utódlással biztosított, hiszen ez állításuk szeint az apostolokra és magára Jézus Krisztusra vezethető vissza. A protestánsok számára a korai keresztényekkel akkor jön létre kapcsolat, ha Isten szava eleven az egyházban.

Sértésnek vélték tehát a protestánsok az alábbi megállapítást: „Azok az egyházi közösségek, amelyek az érvényes püspökséget és az eucharisztia misztériumának (úrvacsora) eredeti, teljes valóságát nem tartották meg, nem egyházak, annak tulajdonképpeni értelmében.” Ezek alatt a közösségek alatt elsősorban a protestáns egyházakat értik, valamint az anglikán egyházat, amelyek a XVI. századi reformáció után jöttek létre.

Miután azonban a vatikáni nyilatkozat kiadása után számos teológus, protestáns és anglikán püspökfelemelte szavát, valamint a Lutheránusok és Reformátusok Világszövetségei is tiltakoztak, Ratzinger bíboros újra szót kért és megvédte a dokumentumot.

Az evangélikus oldal azt vetette szemére,hogy felesleges vitákat eredményez. Ezt azonban Ratzinger azzal hárította, hogy az egyház fogalmát nem lehet hasonlóképpen értelmezni a különböző felekezetek esetében. A katolikus tanítás ugyanis nem egyezik a többi keresztény egyház egyház-fogalmával.

„Mi nem sértettünk meg senkit, amikor azt mondtuk, hogy a tényleges evangélikus egyházak nem hasonló értelemben egyházak, amint a katolikus, hiszen ezt maguk sem akarják, hogy az legyen.”

A katolikus egyház a norma?

De a Dominus Iesus nem volt elég. A Hittani Kongregáció 2007-ben újra nyilatkozott. XVI: Bendek vezetése alatt ugyanis Az egyházról való tanítás néhány aspektusból feltett kérdéseire való válaszok címmel tisztáztak még egy s mást. Ebben leírják, hogy az egyetlen, teljes és egyedülvaló egyház a katolikus, amely maga a norma.

Az akkori EKD Tanácsának vezetője, Wolfgang Huber és már egyházi vezető püspökök a reformátori egyházak közösségekként való besorolását az evangélikus-katolikus viszony visszavetésének nevezték és az ökumenikus kapcsolatok megromlásáról beszéltek – újra.

A vatikáni dokumentum miután megismételte a Dominus-Iesus sértő szavait, Hubert így nyilatkozott: „Hanyag megfogalmazásról most már nem lehet beszélni. Szándék áll ezen kijelentések mögött.”

És a rákövetkező időben gyakran beszéltek az ökumenikus kapcsolatok elhidegüléséről.

Prominens katolikus püspökök azonban intenzíven fáradoztak azon, hogy a protestáns oldal csalódottságát enyhítsék. „A római állásfoglalás a maga szűkszavúságában kemény – ismerte el a mainzi kardinális, Karl Lehmann – de teret enged más egyházak számára is arra, hogy teológiailag egyháznak értelmezhessék magukat.”

A vatikáni ökumené miniszter, Walter Kasper bíboros, megpróbálta a kedélyeket megnyugtatni: „Az evangélikus egyházak is természetesen egyházak, csak más tipusúak” – érvelt.

A megigazulástanról szóló nyilatkozat aláírásának tíz éves évfordulóján, 2009-ben Augsburgban Kasper arra szólította fel az egyházakat, hogy minden csalódottságuk ellenére fogják meg egymás kezét és ne engedjék el azt.