Miben kell hinnie a lelkészeknek? – Nem hisz Istenben a holland lelkész, mégis Isten Igéjét hirdetheti

A Holland Protestáns Egyházban szolgál Klaas Hendrikse, Zierikzee lelkésze, aki nyíltan hirdeti a szószékről azt, hogy Isten nem létezik. És ezt már jó ideje teszi. Sőt, még egy könyvet is írt erről, amely a következő címet viseli: „Az egy Istenben hinni, aki nem is létezik”. A gyülekezetének tagjai természetesen nehezményezik ezt. Az is természetes, hogy egyháza vezetőségét is foglalkoztatja a probléma, és eljárást kezdeményeztek ellene, az azonban meglepő, hogy végül úgy döntöttek: az egyház alapjaival ellentétben álló tanítást hirdető lelkész a helyén maradhat. Az egyházi hivatalos vélemény szerint ugyanis „nem rendíti meg az egyház alapját az, ha egy lelkész nem hisz Istenben.” De akkor mit is kell hinnie egy lelkésznek?

A Bibliában hinni kell – lenne a spontán reakció, de ez is nehéz. Egy könyvben magában nehezen lehet hinni, inkább abban, ami benne áll.
De ha nem hiszünk a hét nap alatt való teremtésben, vagy abban, hogy Mózes karjaival megállította a napot, vagy hogy Jerikó falai a harsonák hangjára leomlottak, akkor... Talán a leginkább a lelkészek azok, akik ezek szószerinti értelmezésében nem hisznek.

A Biblia tehát tudományos alapokon vizsgálva nem alkalmas arra, hogy a hit alapja legyen. Akkor talán a hitvallásokban kellene hinni?

Az Apostoli Hitvalásban ez áll: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében...” Ezt a szöveget minden evangélikus istentiszteleten elmondjuk, hiszen a hit magja ebben koncentrálódik. De ez a szöveg sem problémamentes, hiszen például a „született Szűz Máriától” kitétel és a szűztől való fogantatás is sok ember számára megkérdőjelezhető.

A Német Evangélikus Tartományi Egyházakban abban egyetértenek, hogy vannak a hitnek alapvető standardjai és ezek abban mutatkoznak meg, hogy mi az, amivel az emberek sokszor nem értenek egyet.

A legismertebb eset talán Paul Schulzéjé, akit a hetvenes évek végén többéves tanításbeli nézeteltérésekről szóló pere miatt végül elbocsátották az egyházából. Ő többek között azt állította, hogy Isten nem létezik.

Hasonló eset a Gerd Lüdemanné, aki Göttingenben Újszövetséget tanított. Ő azt állította, hogy Jézus nem támadott fel, ezért aztán megvonták tőle tanítói hivatalát. Végül azonban az lett, hogy a tanszéket nem a teológiai fakutás alá rendelték, hanem a Korai kereszténység története és irodalma címmel elnevezve a hivatalos egyetem szerves része maradt. Mivel Lüdemannt nem ordinálták, ezért lelkészi címet sem lehetett tőle elvenni.

Jutta Voss lelkésznő könyvet jelentetett meg a Feketehold-tabu címmel. Ebben ő az úrvacsora és a misztikus menstruációs kultusz között vont párhuzamot és emiatt vonta magára a belső egyházi kritikát. Végül 1993-ban maga mondott fel. 

Aki azonban párhuzamokat akar vonni egy ilyen, lelkész elleni eljárásnál a katolikus inkvizícióval, az téved. Az egyén személyes hite nem érdekli valójában az egyházakat. Az azonban igen, hogy az igehirdetés az az egyház alapüzenetével egyezik-e. Így tekintve lelkész lehet egy ateista is, addig, amíg nyíltan nem hirdeti az ateizmusát a szószékről. Nem zárható ki az sem, hogy valóban vannak olyan lelkészek Németországban is, akik nem hisznek Istenben, de ezt nem mondták még ki nyíltan. És ezt pedig csak saját, jó érdekükben teszik.

A fent említett három esetben a lelkészek gazdasági háttere már megalapozott volt: Schulz referens, Lüdemann professzor maradt, Voss pedig pszichoanalízissel foglalkozik. Mivel nem voltak anyagi gondjaik, ezért könnyen beszéltek. De azok a lelkészek, akiket egyházuk fizet, meggondolják, miről beszélnek nyíltan. Az egyházi szolgálatban lévőknek nincsen állami szociális biztosításuk. Munkanélküli segéylt sem kapnának, s ha elhagyják az egyházi közeléket, akkor nem kapnak az egyház részéről majd nyugdíjat sem. Üres kézzel állnának ott.

Vajon mekkora lenne az a sötét szám, amely valóban megmutatná, hány olyan lelkész létezik Németországban, aki bár a szószékről az evangéliumot hirdeti, mégsem hisz a valóságban már Istenben? Hány olyan lelkész van, aki azonban Hendrikse gondolatait ugyan osztja, mégsem meri azt bevallani? A holland reformátusok úgy vélik, hogy egy egyház azt a véleményt is képes elviselni és hordozni, ha soraiban vannak, akik nem hisznek: ez szerintük csupán teológiai vita és nem érinti az egyház alapját.

Ezen az egyházi hozzáálláson maga Hendrikse is csodálkozott, hiszen véleménye szerint mi más rázná meg az egyház alapját, ha nem az a kijelentés, hogy Isten nem létezik?

De talán épp ez az, amely megmutatja az egyház hihetetlen bizalmát az ö alapjában: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11). Ez a páli mondat minden egyház alapja és ez a Krisztus marad az alapja annak, hogy az egyház létezik. Még akkor is, ha vannak olyan fiai, akik sem Jézusban, sem pedig az Atyában nem hisznek.