Mennybemenetel mozaikjai: A trón

Jézus a látható világból, a jeruzsálemi Olajfák hegyéről elmegy, onnan távozik, ahol utolsó cselekedetével beszél még tanítványaival és megáldja őket. Felvitetik a mennybe, Istenhez, az Atyához és „Isten jobbjára ült” (Mk 16,19; Zsid 12,2). Ez ilyen egyszerű a bibliát forgató emberek számára, akik a látható és láthatatlan világot, a földet és a mennyet, mint Isten művét együtt látják.

Autoritás

A trón hatalmat jelent. Aki a trónon ül, az uralkodik, és az mondja ki, mit kell tenni. Az Ószövetségben Istenről és az ő trónjáról kétféle elképzelés van.
Az Úr ott van szent templomában, az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. (Zsolt 11,4) „Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.” (Zsolt 11,7)
Ézsaiás is így vall Isten trónjának helyéről: „A menny az én trónusom” (Ézs 6,1.4; 66,1).
Jézus is a mennyet úgy írja le, mint Isten trónusát (Mt 5,34). Sok évszázaddal korábban Mózes is hangsúlyozta, hogy „Az Új (Jahve) egyedül az Isten fenn a mennyben és lenn a földön, nincs más!” (5Móz 4,39)

Áthidalni a szakadékot

A mennybemenetellel bezárul a kör. Véget ért a logosz útja, Isten szava, amely emberré lett és amely ezzel áthidalta a menny és a föld közötti szakadékot. „Aki leszállt, az fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.” (Ef 4,10; Jn 1,14) Jézus pedig a szakadékot azáltal hidalta át, hogy megtisztított minden bűntől és a magasságos jobbjára ült (Zsid 1,3)

Örök hatalom

A mennybemenetellel Jézus is részesül Isten uralmában, ezzel az Ószövetség leghihetetlenebb próféciáit is betölti, Dániel próféta egyik vízióját:
„Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség, és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg (Dán 7,13.14).

Győzedelmes uralkodás

Az Ószövetség egyetlen próféciáját sem idézik annyit az Újszövetségben, mint a 110. Zsoltár 1. versét. „Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!”
Pál is idézi ezt, amikor Jézusról, mint a Feltámadottról beszél: „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál”, amelyet Jézus húsvét reggelén, a feltámadásával győzött le. (1. Kor 15,25.26).
Nem csoda, ha a trón szó az Újszövetségben 62 esetben fordul elő, és ebből 47 esetben magában a Jelenések könyvében: A Biblia utolsó könyve az uralom beteljesedését írja le, amely Jézus mennybemenetele utáni trónfoglalásával kezdődik.