Szentjános bogárka – Gondolatok Daróczi Dávid haláláról
Őszinte fájdalommal emlékeztem magamban az elmúlt napokban, az értelmetlen halállal közülünk eltávozó Daróczi József Dávidra (Jocira), akit tegnap görög-katolikus szertartás szerint örök nyugalomra helyeztek a csepeli temetőben. Talán soha nem fogjuk megtudni miért gondolta úgy, hogy éppen Nagypénteken önkezével véget vessen az életének. Egy biztos: amíg élt és munkálkodott, élete küldetés volt. Hívő keresztény ember volt, aki öngyilkos lett – mit gondolhatunk erről. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Joci édesapját, Choli Daróczi Józsefet régről ismerem. Ha szóba kerültek teológiai tanulmányaim, mindig büszkén emlegette fel a saját fiát, Jocit, akivel párszor találkoztunk is Choliéknál. Akkor még jezsuita szerzetes akart lenni. Édesapja pártolta, hogy teológiát tanuljon. Bár a cölibátust nem tartotta roma embernek valónak, de nem akarta lebeszélni fiát szándékáról. Sok jóra tanította őt egész életében és büszke volt rá akkor is, amikor végül újságíró lett.
Eltelt jópár év. Megváltozott Joci hajviselete, szemüveget kapott és a nevét is megváltoztatta. Amikor kormányszóvivő lett és a bulvárlapok írtak róla, én nem társítottam őt a Choli bácsihoz. Azt gondoltam, a nagycsalád rokona. Aztán, hogy felakasztotta magát, szembesültem a ténnyel kicsoda is ő valójában. Most őszinte együttérzéssel hajtok fejet rövid élete előtt.
Joci bizonyítani akart önmagának és másoknak is. Kevés ember juthat el oda, ahol ő megfordult. Nem csak a cigányság soraiból, de az egész többségi társadalomból is. Nagy utat tett meg, neki többszörösen kellett bizonyítania, hogy milyen értékek lakoznak benne. Keményen tanult, dolgozott, küzdött. Az életét tette fel arra, hogy bebizonyítsa: a cigányság soriból is kikerülhetnek vezető személyiségek. Soha nem tagadta meg cigányságát, büszke volt származására. Ahogyan Choli a napokban nyilatkozta: ő egy Szentjános bogárka volt, aki világított, felhívta a világ figyelmét a romákra.
Keresztény ember volt. Sokan, sokféleképpen próbálták meg értelmezni azt, miért is lett öngyilkos és éppen Jézus kereszthalálának napján, Nagypénteken. Ez valamiféle jelzésértékű dolog lehetett...
Keresztényként is értetlenül állunk az efféle értelmetlen halál előtt. Jómagam azonban nem hiszem, hogy egy keresztény, aki öngyilkos lesz, elveszítené az üdvösségét, és pokolba kerülne. A Biblia azt tanítja, hogy attól a pillanattól, hogy valaki valóban hinni kezd Krisztusban, örökre biztonságban van (János 3,16). Joci pedig hitt.
A Biblia szerint a keresztények minden kétséget kizáróan biztosak lehetnek benne, hogy örök életük van, bármi is történjen. „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” (1Jn 5,13) Semmi sem választhat el egy keresztényt Isten szeretetétől! „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Rm 8,38-39)
Ha semmilyen teremtmény nem tudja elválasztani a keresztényeket Isten szeretetétől, akkor egy öngyilkosság sem választ el Isten szeretetétől. Jézus minden bűnünkért meghalt. Ha egy igaz keresztény valamiféle gondok és bajok miatti gyengeségében, kísértésében alul marad és öngyilkos lesz, attól még Jézus őérte is meghalt.
Ez nem azt jelenti, hogy az öngyilkosság nem egy súlyos bűn Isten ellen. A Bibliában olvashatunk olyan emberekről, akik eldobták maguktól életüket: Saul (1Sám 31,4), Ahitófel (2Sám 17,23), Zimri (1Kir 16,18) és Júdás (Mt 27,5). A Biblia szerint az öngyilkosság is gyilkosság, és mindig helytelen.
Úgy gondolom, hogy semmi sem jogosíthat fel egyetlen embert sem arra, hogy véget vessen a saját életének. Olyan Istenünk van, aki szeret minket és törődik velünk. Megígérte, hogy minden szükségünket kielégíti, ha bízunk Benne. Tehát bármi is jön, tudjuk: Ő velünk van, imádságban bármikor fordulhatunk hozzá, kérhetünk tőle, és Ő segítségünkre lesz. Ez a bizalom az, ami az utolsó pillanatban elveszett Jociban.
Pedig a keresztények arra lettek elhívva, hogy Istenért éljék az életüket – annak eldöntése, hogy mikor következzen be a halál, szintén Istené. Az életet, amit tőle kaptunk nem dobhatjuk el csak úgy magunktól. Ez most Joci egyéni döntése volt. Mi ittmaradtunk és állunk a megmagyarázhatatlan előtt. Ez a kis Szentjános bogárka hívatlanul lépett az Isten elé, de az efölött való ítélet szintén az Istené kell hogy legyen. Ő adja majd meg a választ arra, miként fogja az ő életét számba venni.
Most csak búcsúzhatunk tőle, mi, akik ittmaradtunk és még sok mindent nem értünk: Zha Devlesa Joci!
