Szatyoradó, kamutraffipax és fitneszguru kontra hit, remény és szeretet

A Népszabadság cikkében olvastam arról, hogy az angol nyelv használatát kutató intézet, a The Global Language Monitor kutatói megállapították, hogy a szókészlet gyors bővülése ellenére egy átlagember mégis 10-20 ezer szót használ, és még a legműveltebbek szókincsében sem szerepel több 70 ezernél.

A cikkben írják, hogy Minya Károly szókincskutató 2007-ben megjelent Új szavak című szótárát is már bővíteni lehetne. Minden nyelvben több új szó keletkezik, mint ahány kikopik, ezért a nyelvek állandóan bővülnek. Ha az egyik szó egyszerűbb, rövidebb, mint a másik, valószínűleg a rövidebb rögzül.

Szavaink tehát az évek során változnak, a kommunikáció egyre újabb és újabb hullámai jönnek. Jön a házimozi, bánatháj, vitaminbomba, hulladékkommandó, közben kikopik az üttörő, a devizabűntett, a nádor a dézsma és az őrgróf.

Már nem értjük az óvodás gyerekünk által átvett és felvett „ovis” szavakat, és a tinédzserek internetes szakzsargonnal és angollal átitatott szlengjét. Nem beszélve a munkahelyünkön felénk áramló szakmai szakkifejezések tömkelegéről.

Bár kommunikációnkba fokozatosan beépül korunk új nyelve, magunk csinálta szavai, még sincs szükségünk új szavakra, ha Isten örökérvényű kijelentéseiről beszélünk.

Azokat a szavakat, amelyekről Jézus szólt nem lehet semmivel sem helyettesíteni. Isten Isten marad, bárki bármit is mond. A keresztséget sem lehet eltörölni. A bűn bűn marad, bárki bárhogy is akarja eltusolni, összemosni a dolgokat. Az evangélium pedig változatlanul örömhír, minden ember számára.

A bibliai példákon változtathatunk, beépíthetjük korunk példáit a prédikációkba, kézzelfoghatóvá tehetjük, képekkel illusztrálhatjuk a mondanivalót, de az alap szavakon nem változtathatunk. Isten, Jézus, kereszténység, szeretet, remény, hit – örökérvényű szavak maradnak. Ezeket nem lehet mással helyettesíteni. Csak használjuk őket bátran, nehogy kikopjanak!