Szám, ami összeköt
Nem szeretem, ha valaki a márkához ragaszkodik, ám sokszor rá kell jönnöm arra, hogy a gagyiból vett háromszor annyi mennyiség árában egy igazi minőségi terméket kitesz, szóval ugyanott van az ember. De hogy mi köze ennek a számokhoz? Majd kiderül! Bolla Zsuzsanna írása.
A gyerekcuccokkal eleinte úgy voltam, hogy inkább több legyen, mert apró balesetek mindig előfordulnak, és gyakran kell cserélni. Így nem szavaztam a legszuperebbre, mondván úgyis hamar kinövi a gyerek, így nem számít a drágán árult minőség.
Idővel azonban rá kellett jönnöm arra, hogy van olyan, amikor olyan gyorsan nem nő a gyerek, mint amilyen gyorsan a ruha tönkre megy. Így pl. a bodykat (a nem bennfentesek kedvéért ez az a bizonyos trikószerűség, ami alul patentolódik és a kisbabákra, a pelenka után elsőként rákerülő ruhadarab) illetően elkezdtem egy bizonyos márkájút venni.
Csakhogy ez a márka őrült drága, de aztán keresgéltem és a neten rábukkantam egy cégre, akik nagyker áron árulták. Fel is vettem velük a kapcsolatot és egy üzletkötő lánnyal leleveleztem, milyen színű, mintájú, és méretű darabok kellenek.
Nagyon rendes volt, mert a postázás helyett vállalta, hogy személyesen adja át a cuccot, sőt, majdhogynem házhoz hozta a kis ruhákat.
Amikor találkoztunk, gondoltam, hogy elkérem tőle a számát, meg én is megadom az enyémet, hogy később még zökkenőmentesebben bonyolódjon majd az adásvétel, meg ha jön áru, esetleg szóljon nekem.
És ott a sarki csemege előtt, ahol még pénzt váltottunk, elkezdte diktálni a számot:
– Nullahathúsz – nyolchuszonnégy… – elmosolyodtam: – Te evangélikus vagy?
– Igen, apukám presbiter egy gyülekezetben.
– Aztán én is diktálni kezdtem az én számomat: – Nullahathúsz – nyolchuszonnégy... Ő is mosolygott.
Ott, abban a pillanatban valami szívet melengető érzés járt át. És éreztem, hogy ő is hasonlóképpen érez.
Jó volt az együvé tartozás, jó volt tudni, hogy nem csak ez a szám az, ami minket összeköt, hanem Istenhitünk, Megváltónk és kis Egyházunk is.
