Roma mediátorok: Egy európai elgondolás magyarországi megvalósítása
Mit tesz értünk az az Európa?! Azt sem tudják, hogy a világon vagyunk! – halljuk gyakran a romáktól. Nem tudják, hiszen a tájékozottabbak közül is csak kevesen tudják, hogy „Európa lelkiismerete”, a strasbourgi székhelyű Európa Tanács évtizedek óta komoly erőfeszítéseket tett a romák életének javítása érdekében. Voltak eredményeik és voltak kudarcaik. A 2010. októberében elfogadott Strasbourgi Deklaráció (l. a mellékletben) összefoglalja a problémákat, és ezek nyomán megfogalmaz egy nagyszerű európai gondolatot: a roma mediátorok képzését. Talán ez a legtartalmasabb, leghasznosabb program az európai romák helyzetének rendezése érdekében. Sajnos, a hír nem érte el a magyar média ingerszintjét: az evangelikus.hu honlap számol be elsőként ennek a nagyszerű európai elgondolásnak hazai megvalósításáról. Szöveg: Szabó-Pap Gabriella
Az Európa Tanács már az 1990-es évek elejétől kezdve vizsgálja a problémák gyökerét és a lehetséges megoldásokat, mind emberi jogi, mind pedig kisebbségjogi, egészségügyi, oktatási, kulturális és gyermekvédelmi szempontból. Tapasztalniuk kellett azonban, hogy a tagállamok kormányzati szervei csak lassan, és vonakodva teszik meg azokat a lépéseket a romák érdekében, amelyeket a szervezet szakértői javasolnak, sőt, amelyekre a tagállamok el is kötelezték magukat. Az okok közt a politikai akarat hiányát, a (helytelen) takarékosságot vagy éppen az anyagi eszközök hiányát, de a háborús viszonyokat (Balkán) is megtaláljuk. 2004-ben a strasbourgi szervezet legmagasabb döntéshozó fóruma elfogadott egy dokumentumot, amelynek értelmében nemzeti roma fejlesztési stratégiákat kellett volna kidolgozniuk a tagállamok kormányzatainak. A megvalósítás azonban a monitorálás anyagi nehézségei és a mulasztások szankcionálásának hiánya miatt abbamaradt. Most, miután az Európai Unió által elfogadott roma stratégiában ugyanez a kötelezettség szerepel, van remény arra, hogy a szavak nyomán megnyílnak azok az anyagi erőforrások is, amelyek eddig sok országban szükségesek.
A két európai szervezet együttműködésének első jele az, hogy az Európa Tanács által kidolgozott roma mediátorképző programhoz az Európai Unió anyagi támogatást nyújt.
A program keretében 1000 fő európai roma kap mediátori képzést, azonos alapon, amelyet az egyes tagállamokban a helyi sajátosságok taglalásával egészít ki a tanfolyam.
Mi a mediátor feladata? Az, hogy közvetítsen a romák és a hivatalos szervek között, vagy, ha úgy adódik, a romák és a helybeliek között. Felismerik és megelőzik a konfliktushelyzeteket, közreműködnek abban, hogy a vitában állók megállapodásra jussanak. Hozzásegítik a romákat ahhoz, hogy önérzetük ne sérüljön, mégis felismerjék, hogy tetteiknek következménye van, és ez nem azt jelenti, hogy hátrányosan megkülönböztetnék őket.
A legtöbb mediátor azonban tudja, hogy nem csak a klasszikus mediációt kell művelnie, hanem egyénenként is foglalkoznia kell gyermekekkel is, felnőttekkel is, hogy kellő tapintattal rávezessék őket a helyes útra, sőt, alkalmanként a hirtelen kirobbanó konfliktusokat is kezelnie kell.
A roma mediátorképzés a leghasznosabb, leginkább célratörő kezdeményezés: olyan szakemberek képzése, akik alkalmasak személyiségük, felkészültségük, saját népük gondolkodásmódja, hagyományai ismeretében, az övéik bizalma alapján arra, hogy segítsék a romák beilleszkedését, felzárkóztatását.
Hogyan valósult meg a program Magyarországon?
Az Európa Tanács 2011. elején pályázatot hirdetett a tagállamoknak, keresve azt a nemzeti fókusz-pontot, amely az adott országban kész gondoskodni a helyi program kidolgozásáról, a résztvevők kiválasztásáról és a program lebonyolításáról. A költségeket az Európa Tanács fedezte, de hallgatólagosan számított a fogadó ország illetékeseinek anyagi hozzájárulására is.
Magyarországon az Open Society Institute, mint fókuszpont mellett a Partners Hungary Alapítvány vett részt a ROMED program megvalósításában (bővebben a www.partnershungary.hu honlapon) A kormányzati szervekkel való (néha bizony, döcögő) együttműködésben kiválasztották a mintegy 20 magyarországi roma résztvevőt a 2011. május 3-6. közti tanfolyamra.. Néhány önkormányzati és oktatási intézmény vezetője is meghívást kapott a program utolsó napjára, hogy megismerjék a képzést és a lehetőségeket. Az Open Society Institute anyagilag támogatta a program lebonyolítását. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ígéretet tett arra, hogy pályázatot ír ki ősszel a képzett roma mediátorok munkájának anyagi támogatására.
Sajnos, a hazai sajtó sem az ügyről, sem a tanfolyamról nem adott hírt, pedig a téma hordereje indokolta volna. (Jelen sorok írója az Európa Tanács honlapjáról, illetve strasbourgi kollégáktól jutott azokhoz az alapinformációkhoz, amelyek nyomán ez a cikk keletkezett.)
Nem tudnak róla azok, akik szeretettel odafigyelnek a romák ügyére. Nem tud róla a magyar közönség, pedig érdeklődéssel, rokonszenvvel és mondhatni, megkönnyebbüléssel venné tudomásul az újfajta lehetőséget. Élnének is vele sokan, sok helyen. Még talán arra is készek lennének a helyi önkormányzatok, hogy ha más lehetőség nincs, hát közmunkásként foglalkoztassanak kiképzett roma mediátorokoat, akár helyi, akár kistérségi alapon – hiszen a problémák hol itt, hol ott törnek a felszínre. Talán lennének olyan civil szervezetek, szakkollégiumok, népfőiskolák, egyháziak és világiak egyaránt, amelyek készek lennének további mediátorképző tanfolyamokat szervezésére. A Partners Hungary és Wagner János programvezető (e-mail: wagner@partnershungary.hu) szakmai együtt- működése rendelkezésre áll ehhez.
Nemrég olvasni lehetett a napilapokban arról, hogy Lábatlanban egy roma fiatal durván összevert egy helybéli férfit, aki emiatt kórházi kezelésre szorult Az áldozat felesége kétségbeesésében mozgalmat indított azért, hogy a támadó családját távolítsák el a helységből. A polgármester próbálta okos szóval áthidalni a problémát. Igyekezett mediátorként működni, erre irányuló képzettség nélkül, egyszerűen a maga jószántából. Nem tudhatta, hogy van segítő. Nem tudja, hogy talán éppen ott él a közelében, csak szólnia kell neki… hogy lehetne sokkal több ilyen segítő is… és mennyire kellene!
