Olvasói levél az evangélikus identitásról és a személyes Megváltóról
Szerkesztőségünkhöz – vendégkönyvi bejegyzéseken keresztül, vagy közvetlen emailek útján – számos vélemény érkezik, napról napra. Az egyik ilyen üzenetet tesszük most, név nélkül, közkinccsé. Az író az evangélikus identitásról és a személyes Megváltóról ír.
„Nekem nincs fogalmam az evangélikus identitásról. Azt viszont szeretném megosztani evangélikus testvéreimmel, hogy milyen más lelkülettel viszonyultam egy evangélikus szeretetotthonban látottakhoz megtérésem előtt és után.
Amikor először akartam munkát vállalni egy fogyatékosokkal foglalkozó intézményben, akkor a körüljárás után, könnyeimmel küszködve kérdeztem: „Milyen Isten az, aki ezt a szörnyűséget engedi?”
A főnővér közölte velem, hogy ezek az emberek itt a maguk nemében boldogok, s ha engem ez elborzaszt, ne akarjak itt dolgozni.
Megtérésem után három évig dolgoztam közöttük szeretettel, és viszontszeretve, megtapasztalva a főnővér igazát.
Evangélikus identitásom nincs, de döntő változást hozott vallásos (katolikus) szemléletembe, hogy megértettem: szükségem van személyes Megváltóra.
Buzgón gyűjtögetett jócselekedeteim és vélt bűntelenségem nem elég az üdvösséghez.
„Akié a Fiú azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 Jn 5,12)
