Öltözzél már! – Reggeli stressz kisgyerekes családban

A TNS online piackutató szeptemberi kutatásában résztvevő anyukák közel háromnegyede állítja, hogy nagyon is jellemző a reggeli stressz a családjukban. A feszültség különösen jellemző azoknál a családoknál, ahol egynél több gyereket kell elvinni óvodába, iskolába.

Tény és való, hogy a felkeléssel és az öltözködéssel kapcsolatban regényt írhatnék jómagam is és ahogyan a többi anyuka is elmondta, bajok vannak sokszor az időben elindulással is. Erre reagálva az egyik gyermek- és ifjúsági pszicholóhus azt javasolta, hogy a rutinok, szokások kialakítása segíthet a stresszhelyzet leküzdésében. Nálunk minden reggel szinte minden ugyanazzal az óramű pontossággal zajlik. Kelés, öltözés, reggeli, fogmosás, indulás – nagy vonalakban.

És mégis minden nap más, mert a szokásos momentumok mellett vannak egyéni, utánozhatatlan elemek. Van, amikor a lányom lassú csiga módjára kel fel utoljára a családból, máskor a fiam. Van, amikor a fiamnak induláskor jut eszébe bepakolni az úszófelszerelést, amikor már az ajtóban áll a család és van, amikor a lányom próbál meg épp az ajtóban állva, könyörögni, hogy másik alvós játékot akar választani magának. Egyszer az egyik, máskor a másik gyerek tipródik a ruhásszekrény előtt, hogy ő most mit is vegyen fel, vagy mondja el éppen fogmosás közben az álmát, vagy az előtte napi ovis eseményt, esetleg a délutáni programról jut eszébe valami fontos, megosztandó, közben pedig a foga nem pucolódik.

Igen, rutinosak vagyunk, évek óta csináljuk ezt, kiszámíthatóak a lépések és mégis minden reggel spontán más. Mert azt az ember sosem számíthatja ki, hogy a fullra felöltözött lánynak mégegyszer el kell mennie a vécére és közben véletlenül le fogja pisilni a nadrágját, ami újabb öltözést jelent, újabb tipródással. És az sem kiszámítható, hogy a fiú meg reggeli macskakergetés közben magára rántja az asztalterítőt, mire a müzlis tál nagyot repül és tartalma nem csak a gyereket teríti be, hanem még a konyhakövet is. És vannak meglepetések is: néha beindult a verkli és a férjemmel csak nézünk egymásra, félig felöltözötten, hogy nocsak, a gyerekek meg már az ajtóban ácsorognak kabátban...

Szóval a gyereknevelés nem kiszámítható és aki ezeket a malőröket rutinnal ki akarja kerülni, az maga sem rutinos. Azt hiszem, ezeken a dolgokon nincsen mit szépíteni. Stressz van és lesz is. A stressz elkerülésétől való félelem miatt az ember nem mond le a gyerekvállalásról. És azt hiszem, a világ összes nyugis, csendes, egyedüli reggeléért ki nem hagynám ezt a nyüzsit.