Ne győzzön le téged a rossz! – Gondolatok a norvégiai terrortámadás kapcsán

Délelőtt istentiszteletek keretében mindenhol megemlékeztek az elhunytakról és a gyászoló Családokról, délután pedig nagyszabású előadóest keretében léptek fel híres norvég előadók az Oslo Spektrum nevű kulturális központban, amelyre az érintett családok, mentésben résztvevő szervek, önkéntesek, a királyi család és a skandináv politikai élet neves alakjai kaptak meghívást. Sokan és sokféleképpen járultak hozzá ahhoz, hogy az emlékest méltó és emlékezetes legyen. A norvég király beszéde és együttérzésének nyilvánvaló jelei megérintették az emberek szívét. Az elhunytak képeinek egyenként történő kivetítése és felolvasása sokakra nagyon fájdalmasan hatott.

Így, egy hónap távlatából szemlélve még mindig olyan hihetetlennek, valótlannak tűnik ez a szörnyű merénylet itt a békés, fantasztikus természeti adottságokkal megáldott, magas életszínvonalú Norvégiában, ebben a demokráciára, humanitásra, szolidaritásra és etikai értékekre épülő társadalomban. Engem családommal együtt Magyarországon ért a tragédia híre és az interneten folyamatosan igyekeztünk követni az üggyel kapcsolatos fejleményeket nap mint nap. És ez Norvégiába való visszaérkezésünk óta is így van. Cikkek olvasásával kelünk és fekszünk. Próbáljuk megérteni, hogy mi áll ennek az értelmetlen mészárlásnak a hátterében, magyarázatokat keresünk, a személyes beszámolókat olvasva megpróbáljuk elképzelni, hogy mit érezhettek azok a fiatalok, akik életükért küzdöttek a szigeten és együtt könnyezünk azokkal a szülőkkel, akik a számukra legértékesebbet, a gyermekeiket veszítették el.

Számomra ez az egész akkor vált valósággá, amikor egy héttel ezelőtt régi otthonunkban jártunk. A Hole megyében található Sollihøgda mindössze néhány kilométerre van Utøya szigetétől. A csodálatos Tyrifjord vidéke mindig a csendet, a békét, a teljes kikapcsolódás és feltöltődés élményét jelentette a mi életünkben. Egyetemistakent, ifjú házasként és gyermekeink születése utáni években is. Számos szép emlékünk fűződik ehhez a vidékhez a szolgálatba való kikerülésünk előtti időszakból. A környéken autózva természetesen megálltunk azon a partszakaszon, amely a szigettel szemben fekszik. Rengeteg virág, gyertyák, kedves üzenetek, meg-megálló, tiszteletüket és együttérzésüket kifejező látogatók hosszú sora emlékeztetet az egy hónappal ezelőtti tragikus eseményekre.

Július 22-én a gonosz vakon tarolt és ártatlan életeket oltott Norvégiában. Ami történt felfoghatatlan, értelmetlen és igazságtalan.

Nem csoda, hogy sokakban felmerül a kérdés: miért kellett ennek a szörnyű tragédiának bekövetkeznie, miért engedte Isten, hogy a gonosz ilyen pusztítást vigyen véghez. Vannak olyan vallási körök, akik továbbmennek, és olyan következtetéseket vonnak le, hogy ami történt nem más mint Isten büntetése a norvég népen. Mert túlzottan ragaszkodnak a dicsőséges viking múlthoz, mert ebben a tökéletes, harmonikus, jóléti társadalomban egyre kevesebben érzik szükségét az Istennel való személyes kapcsolatnak, mert a szekularizáció és multikulturális befolyás hatására az ország egyre inkább eltávolodik a keresztyén értékektől és tradícióktól. Véleményem szerint óvatosnak kell lenni az ilyen kijelentésekkel. A gonosz a teremtés óta jelen van a világban. Már a Biblia első fejezetei is erről tanúskodnak. Az ember számára pedig kezdettől fogva ott volt a lehetőség, hogy válasszon jó és rossz között, az Isten által kijelölt út és a bűn, a kárhozat között.

Nem Isten keze készítette a kormánynegyedben detonációt okozó bombát, s nem Isten ujja húzta meg a ravaszt azon a gyilkos fegyveren, amely a fiatalok életét kioltotta. Azt kérdezed, hol volt Isten ebben az órában?  Isten igenis ott volt és jelen volt. Azoknál a fiataloknál, akik az életükért félelemtől remegve küzdöttek és túlélték, azoknál, akik a mentésért felelős szerveken keresztül időben segítséget kaptak. És Isten velünk volt az elmúlt hetekben is, ahol a hozzátartozók és egy egész nemzet gyászolta az áldozatokat. Életeket meghatározó találkozások: egy bátorító szó, egy kézfogás, egy ölelés, egy szál rozsa vagy egy meggyújtott gyertya. Egy gesztus, hogy osztozom a fájdalmadban.

És a remény élesztése, hogy talpra lehet és kell állni még egy ilyen nemzeti tragédia után is.

Ahogy azt egy fiatal lány megfogalmazta: „Ha egyetlen ember gyűlölete ekkora pusztítást tud okozni, mire lehet képes egy egész nemzet szeretete.” 

Az elmúlt vasárnapi istentiszteleten sokat jelentetett számomra az oltár előtti felolvasásra kijelölt ige, Pál apostol szeretethimnusza és az igehirdetés alapigéje, a Római levél szállóigévé vált sora: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (12.21). Többletjelentést kaptak a Miatyánk „Szabadíts meg a gonosztól” és az Erős vár a mi Istenünk „Kincset, eletet, hitvest, gyermeket mind elvehetik, Mit ér az ő nekik? Mienk a menny örökre” sorai is.  

Ami július 22-en történt sokkol, megdöbbent és mely fájdalmat hagy sokak szívében.  De egyben megállásra és elgondolkozásra is késztet. Egyrészt annak a felismerésére, hogy sokkal jobban tudjunk örülni életünk apró-cseprő örömeinek, és hálát adjunk Istennek az élet védelméért és a számtalan áldásért, amelyet a hétköznapokban megtapasztalunk. Másrészt annak a felismerésére, hogy vegyük észre a közvetlen környezetünkben jelentkező szükséget, a felebarátot, aki problémákkal küzd, és a támogatásunkra szorul. Végül, de nem utolsó sorban annak a felismerésére, hogy mennyire fontos a misszió, az életet és reményt jelentő evangélium hirdetése ebben a világban. Azért, hogy mások is megtapasztalhassák és átélhessék azt a kimondhatatlan nyugalmat, békességet és vigasztalást, amely Istentől felénk árad. Akkor is, amikor ilyen közösséget érintő tragédiák történnek és akkor is, amikor személyes életünk egyik pillanatról a másikra kitér a megszokott kerékvágásból. 

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” – írja Pál apostol és ez Isten üzenete számunkra. Nem egyszerű feladat, emberi mivoltunkból adódóan szinte lehetetlen. Jézus Krisztus az egyetlen, aki ezt képes volt megvalósítani. Isten Báránya, aki soha nem követett el semmi rosszat és következetesen élte a rosszat jóval viszonzó életet, a mi bűneinket vitte fel testében a keresztfára és járta meg a legmélyebb szenvedés útját azért, mi tiszta lappal indulhassunk Isten előtt és életünk ne kárhozatra, hanem örök életre vezessen. Jézus Krisztus feltámasztása Isten válasza az emberi gonoszságra. Isten végső diadala a gonosz fölött. Aki Jézussal jár, és szívében a krisztusi lelkület munkálkodik, egészen biztosan megtapasztalja majd, hogy a Pál apostoli üzenet megvalósítása lehetséges az ő életében is, és ezáltal hozzájárul egy szebb, és jobb világ formálásához.