Nagypéntek: A nap, ami mindent megváltoztatott

Húsvéttal összefüggésben Nagypéntek az egyik legnagyobb keresztény ünnep. Ma Jézus keresztre feszítése áll a középpontban. Nem csak a szenvedésre, a halálra, hanem Jézus áldozatára, az emberek bűneiért vállal önfeláldozására is gondolnak ilyenkor a keresztények szerte a világon imádságaikban. 

Ez a nap azonban több, mint egy puszta emléknap. Aki számára ez csak emlékezés, az nem élte még át a halál katarzisát.

Jézus igenis szenvedett a kereszten úgy, hogy azzal minden szenvedővel közösséget vállalt. Ez azt jelenti számunkra, hogy a Földön nincsen olyan emberi szenvedés, amelyben Isten részt ne vállalna. Ez egy vígasztaló gondolat tehát minden szenvedő számára.

Hálásak lehetünk azonban Istennek, hogy egyszülött Fiát mégis adta értünk. Emberi gondolatainkkal ugyan nem tudjuk elmagyarázni, mit jelenthetett Isten számára az, hogy Fát feláldozta az emberiségért, mert ez nem pusztán egy atyai áldozat volt a részéről, hanem sokkal több annál.

Ezzel azonban szabadságot adott számunkra, abból a bűnből, amiben korábban voltunk. Csak az ő halála által nyerünk mi bűnbocsánatot és csak rá való tekintettel tudunk újra Isten elé állni. Isten csak akkor tud felejteni és megbocsátani, ha az egyszülött Fiú halálára hivatkozunk nála.

Nagypéntek nem csak a gyász, hanem a nyugalom, a reménység, és a megbékélés napja is.

A templom kárpitja kettészakadt, a Föld megremegett és teljes sötétség lett. De minden elvégeztetett és Jézus megváltást hozott. A kereszten úgy tűnik, mintha Isten veszített volna, hiszen a sötétség nem fogadta be a világosságot, de a szeretet mégis diadalmaskodott. Az Atyaistennek Fiáért érzett szeretete kihozta őt harmadnapon a sírból. Feltámadott az, akit szeretetből feláldozott a világért.