Mindennapi kenyér helyett mindennapi cigaretta?
„Mit ettetek vacsorára?” – kérdezte a kisfiú. „Vajas kiflit felvágottal” – válaszolta ovis társa. „Hmmm. Az nagyon finom!” – áhítozott a szomszédból átjött gyerek, aki aznap este sem kapott enni. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A gyerek hetek óta a szomszédoknál kóborolva evett ezt-azt. Ha nem sikerült behízelegnie magát, akkor korgó gyomorral tért lefeküdni. Otthon ugyanis nem sokat foglalkoztak azzal, mit is evett aznap. Este nyolckor sem bírták a szomszédból hazaküldeni. De mi is vonzhatta volna otthon: a hideg légkör és üres asztal?
Pedig volt neki anyukája és apukája is. Igaz ugyan, hogy az apa munkanélküli volt már egy ideje, de jó szakmája volt, hiszen hentesnek tanult korábban. Az anyuka pedig csak a legkisebb, harmadik gyerekkel volt elfoglalva.
A nagyobb fiúval és húgával – úgy tűnt – már nem nagyon foglalkoztak. Inkább csak nyűg voltak. Éhes szájak, akiknek enni kell adni, gyerekek, akik naponta koszos ruhában mennek haza, akikre mosni kell, akiket ruházni kell – egyszóval csak a pénzt viszik el otthonról.
Sokszor a nagypapa volt az, aki ételhordóval enni hozott a gyerekeknek. Akkor volt meleg étel az asztalon. Kiflit pedig csak az óvodában ettek, ha ott kaptak. Pedig az nagyon finom!
A mindennapi kenyérre a szülők csak nehezen tudtak pénzt kiadni. Helyette inkább a mindennapi cigaretta- és alkohol adagjukkal voltak elfoglalva.
Ezek a XXI. századi kis éhezők közöttünk élnek!
