Miért hagyják el most tömegesen a Finn Evangélikus-Lutheránus Egyházat? – Egy tévéműsor margójára
Erős társadalmi felháborodás követett egy televíziós műsort a múlt héten Finnországban. Az állami tévé, az YLE kettes csatornáján sugárzott beszélgetős műsort követően egy bő hét alatt több mint 30.000-en léptek ki a finn evangélikus egyházból. Cikkünkben az okoknak és a következményeknek próbáltunk utánajárni, több oldalról is megvilágítva a kérdés mibenlétét. Szöveg: Darvas Anikó
Október 12-én, kedden este, a TV2 a vitaműsora keretében úgynevezett homo-estet rendezett, melyben különböző, az egynemű párok kapcsolatát érintő témákat dobtak fel. Mint általában ebben a műsorban, erre az estére is olyan vendégeket hívtak, akik egymással élesen ellentétes nézeteket képviselnek, és részvételükkel a felfokozott vita ígéretét keltették. (A tévéműsor következményeinek értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a keretet, amiben az egész folyamat elindult: a tévéműsor célja, mint mindig, most is az erős indulatok generálása volt, és a kilépési hullámban is szerepet játszott a média figyelme, amivel az aznap esti statisztikákat követte, erről később.)
A beszélgetés meghívott résztvevője volt a kereszténydemokrata párt elnöknője, a tamperei püspök és egy, nem a nagy, diszkrét átlagot képviselő homoszexuális férfi is. Az este során a homoszexuális párok örökbefogadási lehetőségeiről és a párkapcsolatuk házasságként való elfogadásáról, megáldásáról folyt a vita. A beszélgető felek nem egy síkon vitatkoztak, a résztvevő püspök, utólag azt lehet mondani, sajnos, magasan, diplomatikusan megfogalmazott teológiai válaszokat próbált adni a nekik szegezett kérdésekre, amikre a többi résztvevő egyszerű, populáris választ adott. A kereszténydemokrata képviselő a nézők többsége számára ellenszenvesen, elutasítóan állt hozzá a homoszexuálisokhoz, és a résztvevő püspök hozzászólásai azt a benyomást keltették, mintha az egyház teljes mértékben egyetértene az állítólag keresztény értékeket hangsúlyozó politikusnővel.
A vitaműsor alatt és az azt követő éjjeli órákban 222-en léptek ki az egyházból. A kilépés nagyon egyszerű, egy internetes oldalon, az eroakirkosta.fi-n néhány kattintásba kerül csupán. Aki megteszi ezt, annak megszűnik az egyháztagsága, a következő évtől nem vonják a fizetéséből az 1-1,5 százalékos egyházadót. 222 kilépő nem rázta volna meg a finn egyházat, igaz, máskor néhány nap alatt döntenek ennyien a kilépésről. Azonban az elektronikus média rögtön felkapta a hírt, és néhány óra-nap alatt tízezrek léptek ki. Egy bő hét alatt valamivel több, mint 32.000 egyháztag döntött az egyház elhagyása mellett, és ezt már komolyan meg fogja érezni a finn egyház költségvetése, hiszen ez körülbelül évi 7 millió euró (körülbelül 2 milliárd forint) adókiesést jelent, ami a széleskörű gyermek-, ifjúsági és diakóniai munkát végző egyházban komoly anyagi nehézséget okoz majd.
Mivel a magyar sajtóban is megjelent az az információ, hogy a műsort követő riportokban több finn püspök is kijelentette, elfogadná a homoszexuális kapcsolat megáldását vagy a párokért való imádkozást, ez a rész némi magyarázatot igényel a magyar olvasók számára – hiszen Finnországban ez semmiképpen nem az egyneműek kapcsolatának házasságként való elfogadását jelenti. A házasulni
készülő (egy férfiből és egy nőből álló) párok választhatnak, civil vagy
egyházi esküvőt szeretnének kötni. A magyarországi helyzettől eltérően a finn egyháznak anyakönyvezési joga van – azaz itt nem az állami szerv által megkötött házassági szövetséget áldják meg az egyházi szertartás keretében,hanem, ha a pár úgy dönt, a templomi esküvőn kötik meg a házasságot, ezt a jogi eseményt az állam érvényesnek ismeri el. Ettől a jogi eseménytől meg kell különböztetni azt a szertartást, mikor egy, az önkormányzatnál bejegyzett kapcsolat megáldásának lehetőségéről beszélnek. Ez nem jogi esemény, és nem jelenti a kapcsolat házasságnak nyilvánítását.
Ez utóbbi szertartás kiterjesztésének elvi lehetőségét említette meg a helsinki püspöknő, Irja Askola a tévéműsort követő egyik interjú során, azaz hogy ő elfogadná, hogy a homoszexuális párok önkormányzatnál regisztrált párkapcsolatát megáldják. (A mostani gyakorlat szerint áldásban nem részesülnek, de vannak lelkészek, akik vállalják, hogy egy szertartás keretében együtt imádkoznak velük. Novemberre várható a zsinat döntése a kérdés szabályozásában.) Hozzá kell tenni, a püspöknő nyilatkozata nem a finn egyház állásfoglalását jelenti, hanem annak a megmutatását, hogy az egyházban nagyon sok hang és sok vélemény van, és nem lenne szabad egy rosszul elsült televízió-műsor nyomán a sokszínű egyházat azzal az egy véleménnyel azonosítani, ami ott elhangzott, főleg nem azzal, ami egy politikus szájából hangzott el.
Maga a kérdés a finn egyházban egyáltalán nem (volt) központi kérdés, és nagyon sajnálatos, hogy most az egyház kapcsán mindenütt csak erről beszélnek, és az igazi működési területekről elterelődik a figyelem.
Kapcsolódó cikkünk:
egyház, finn
Hitbeli kérdés, hogy a homoszexuális párok megáldását
vállalja-e az adott egyház(szervezet). Szomorú, hogy ebben a kérdésben egyes egyházak a világi követelések uszályába kerültek. Nem biztos, hogy loholni kell a világi elvárások szerint! Megnyugtató tudat, hogy nálunk ez nem így van.
Az ilyen problémák is erősítik azt az álláspontot, hogy a világi (jogi alapú) házasságkötést és az egyházi esküvőt okosabb megtartani külön mederben.