Mennyből az angyal – Karácsonyi tűnődések

Karácsonynak van egy különleges varázsa. Sokak számára a legszebb, a legérzelmesebb, legalábbis a gyermeki lelket a legmélyebben megható ünnep. Felnőttekként is, amennyiben földi korlátainkon túl, meglátjuk a betlehemi csillag színfeletti ragyogását, meglehet, hogy karácsony idejére elfeledjük világi kötelékeink kínzó szorítását és a szegényes jézusi jászolbölcső fényében mindennapi szükségeink, nélkülözéseink megszépülnek – és talán még erősebbé tesznek... A mai napra ünneplőbe öltöztetett lelkünk számára ez a hangulat adott; árnyalását egy Ady-versszak felidézésével próbálom meg: „Harang csendül, / Ének zendül, / Messze zsong a hálaének, / Az én kedves kis falumban / Karácsonykor / Magába száll minden lélek.” (Karácsony)

Félretéve „messze ringó gyermekkorunk világa” havas-fenyőfás karácsonyainak meghitt, családközpontú, szép emlékeit, bizony elég sok keserves karácsonyt engedett nekünk megérnünk a történelem Ura. Jóllehet azért, mert szerfelett szeret minket, s emiatt lepett meg néhányszor oly fájdalmas karácsonyi ajándékkal, mint ahogy az idén is várható.

Emlékezzünk az életünket egyéni és közösségi vonatkozásaiban egyaránt alapvetően meghatározó, nevezetes történelmi karácsonyainkra. Nézzük meg, mit hoztak nekünk. Idézzük fel a mindenkori háborús évek karácsonyát, amelyek hangulatát én csak szüleimtől, barátaimtól, és olvasmányaimból tudom, de én is emlékszem már kisgyermekkorom színes cukormázas Isten háta mögötti karácsonyaira Kányádi szavaival:

„Üres az istálló s a jászol / idén se lesz nálunk karácsony / hiába vártuk / nem jönnek a három királyok // sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet / messzi a csillag / mindenüvé nem világíthat // megértjük persze mit tehetnénk / de olyan sötétek az esték / s a szeretetnek / hiánya nagyon dideregtet // előrelátó vagy de mégis / nézz uram a hátad mögé is / ott is lakoznak / s örülnének a mosolyodnak”, vagy emlékezzünk Márai máig ható soraival:

„Nem érti ezt az a sok ember, / Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? / Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. / De most sokan kérdik: mi történt? / Ki tett itt csontból, húsból törvényt? / És kérdik, egyre többen kérdik, / Hebegve, mert végképp nem értik – / Ők, akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság? // Angyal, vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből. / Találkoztak ők már néhányszor /– A költő, a szamár, s a pásztor – / Az alomban, a jászol mellett, / Ha az Élet elevent ellett, / A Csodát most is ők vigyázzák, / Leheletükkel állnak strázsát, / Mert Csillag ég, hasad a hajnal, / Mondd meg nekik, – /  mennyből az angyal.”

A mennyből az angyal megmondta és azóta minden karácsonykor biztat, hogy nincs semmilyen gátlástalanul elnyomó világi hatalom, olyan kegyetlen tökéletességgel működő rendszer, amely a szolgaságot természetszerűsíthetné és a szívek mélyéről maradéktalanul kiölhetné a szabadságvágyat. Jézusnak, a nagy lelki felszabadítónak születése mellett, a mindenkori karácsonyi csillag az előbbiekre is figyelmeztette a sínylődőket.

Eszményi, örömteli karácsonyaink mellett, kétségtelenül mindannyiunknak volt külön-külön is személyesen, de volt nekünk nemzetként is, közösen, nem egy fekete karácsonyunk. És ezeket sem hagyhatjuk említetlen, hiszen itt a földön állunk, próbálunk megállni két lábbal, hogy görcsös igyekezettel, vagy léha felelőtlenséggel taszigáljuk mindennapjainkat az úgynevezett szebb jövő felé. Azonban hála a föld és az ég, az emberi szív és a csillagok Urának: veszendőségünkben megtartó reményekbe kapaszkodhatunk, s így nemcsak a földre és a gondokra, hanem az örökösen biztató csillagokra is tekinthetünk, hogy emberi képességeinkkel azok fénye mellett igyekezzünk üdvösségünket munkálni. Nyilván a Gondviselő segítségével, többnyire az Ő akarata szerint, a karácsonykor megszületett tökéletes ember, Jézus Krisztus, az Isten Fiának követendő életpéldája és tanítása nyomán.

Így próbáljuk átélni karácsony lényegét, ami abban áll, hogy Jézus megszületett, az emberiség nagy barátjának és igaz tanítómesterének, továbbá, hogy jellemünk és cselekvő akaratunk nyomán bennünk is bármikor megszülethet. Ő, aki elsősorban a szegények királya volt, de ugyanakkor a gazdagoké is; aki nem nézte a bőr színét, a ruha márkáját, a derék vékonyságát, vagy az értelem csiszoltságát, hanem a belsőt szerette: a lelket, és az igazán szükséges elérésére igyekezett rávezetni embertársait. Ennek rendjén ő a legmélyebb alázattal, ugyanakkor a leghatékonyabb erőteljességgel munkálkodott Isten országa földi viszonyainak megvalósításáért. Jelleme alázatosságára rávilágít az, hogy nem kereste az akkori vezetők kegyét, hanem egész egyszerűen megfogta a leprások kezét és felemelte őket; működése erőteljességét pedig jellemzi a templomot céltalanul használó kufárok ostorral történt kikergetése is. Erre a Jézusra tekintsük hát példaképként karácsonykor, és ne keressük őt a csillagok között vagy a mindenkori ünnepek cifraságában, mert sokkal közelebb áll hozzánk. Szellemisége bennünk is tetten érhető, hatása általunk is megteremthető, hiszen az ott van, ahol a tiszta szív, a feltétlen jó szándék és a másokért élés akarata munkálkodik.

Hozzá hasonlóan éljünk hát másokért, munkálkodjunk a közjóért. Mindennapjainkban is elég nagy a zűrzavar: év végi zárás, karácsonyi nagybevásárlás, takarítás, ajándékkészítés, családi programok torlódnak egymásra. Mégis a hozzánk közelítő ünnep, karácsony ünnepe egyre nagyobb fényességgel világít ebben a sötétségben. Várjuk a megérkezését, csendességét még talán akkor is, ha nincs kivel megosztanunk ezt a napot. Mi tehát a karácsony titka? Hogy megmutassa a szeretet útját, hogy megváltsa életünket. A szeretet nem forradalmakkal és törvényerejű rendeletekkel, határozatokkal, nem többségi szavazatokkal jön létre, hanem úgy, hogy rájövünk, szükségünk van egymásra. Ne gondoljunk rózsaszínű álomra, hiszen az élet gondjait, úgy tűnik, nem spórolhatjuk meg. Gondoljunk gyermekeink örömére a karácsonyfa alatt, gondoljunk egy idős személyre, akinek elintéztünk egy-egy ügyet, gondoljunk önmagunkra, amikor sikerült elrendezni egy-egy nézeteltérést. Ha egymást tápláljuk, kiegészítjük egymás hiányosságait, értelmet és örömöt adunk egymás életének. Kívánom mindenkinek, hogy a szeretet és a vele járó békesség tegye széppé az ünnepeket. Kívánom, hogy az ünnepi idő akár egyedül, akár szeretteik körében töltik a karácsonyt, segítse Önöket igazi testi, szellemi és lelki megújuláshoz, feltöltődéshez, felgyógyuláshoz; a karácsonyi csillagok örökös újragyújtásához, a hajnalok reményteljesebb hasadásához mi így járuljunk hozzá, hogy amikor majd egyszer életünk elveszti ezt a földi színét, lelkünk szégyenkezés nélkül kerüljön vissza a csillagok közé, gondviselő jó Atyánkhoz. Ezt üzeni ezen a karácsonyon nekünk – mennyből az angyal.

Csendüljön hát a harang, zendüljön énekünk, és szálljunk magunkba legalább ilyenkor, hogy közömbösségbe vagy érzelgősségbe fulladó felszínes ünnepléseinket tegyük erőt adó és lelkünket megtisztító karácsonyokká.