"Még ha erőszakot kell elszenvednünk, akkor sem erőszakkal válaszolunk"

Martin Luther King 1929-ben született Atlantában, Georgia államban, az Egyesült Államokban. Teológiát és filozófiát tanult. Tanulmányai során fedezte fel Gandhit.

Megérintette és elbűvölte az erőszakmentesség eszméje. Baptista lelkész volt, több mint gondolkodó, a tettek nagyszerű embere. Társadalmi tevékenysége az 50-es, 60-as évekre tevődött, amikor a demokratikus Egyesült Államokban nagyon szigorú kirekesztő rendszer működött.

Egy olyan elnyomó rendszer, amely a feketéket a társadalom aljára kényszerítette. Minden nyilvános helyen, beleértve a tömegközlekedést is, a feketéknek elkülönített helyük volt. Nem rendelkeztek a fehérekkel azonos jogokkal és a fizetésük is alacsonyabb volt. Az erőszak és a megkülönböztetés fojtogató légköre vette körül és száműzte őket gettókba.

1954-ben Martin Luther King az alabamai Montgomery-be költözött. Itt kezdte meg politikai tevékenységét, és a helyi tömegközlekedésben alkalmazott faji elkülönítés elleni mozgalom vezetőjévé vált.

A tiltakozás akkor robbant ki, amikor Rosa Parks-ot letartóztatták, amiért leült egy buszon egy fehérek számára fenntartott helyre és nem volt hajlandó felállni. Ezután sikeres közlekedési bojkott vette kezdetét. A tiltakozás több mint egy évig tartott, és Montgomery fekete lakossága erős meggyőződésről, szilárdságról és érettségről tett tanúbizonyságot, midőn átültette a gyakorlatba Martin Luther King gondolatait: az erőszakmentességet, a provokáció válasz nélkül hagyását. Márpedig számos provokációra volt példa.

Martin Luther King-et letartóztatták, elítélték, megfenyegették és az életére törtek. Tömeges letartóztatásokat hajtottak végre, félretájékoztatták a hatóságokat és a sajtót, mindent elkövettek, hogy megosszák a mozgalmat. 

„Így fogunk kikerülni az elnyomás sötét éjszakájából és jobbá tenni ezt a nemzetet. Ez azt jelenti, hogy felállunk és tudatjuk az ellenfeleinkkel, hogy nem fogadjuk el az igazságtalanságot, szembeszállunk vele az életünk árán is. Sosem alacsonyodunk le az erőszak és a gyűlölet szintjére, és egyszer majd képesek leszünk rá, hogy meggyőzzük őket arról, hogy egy új világ van születőben.” 

Egy év tiltakozás után a legfelsőbb bíróság a közlekedésben alkalmazott elkülönítést törvénytelennek minősítette. Az ítélet heves, erőszakos reakciókat váltott ki, mint amilyenek a Ku Klux Klan tiltakozó megmozdulásai is voltak, de a mozgalom szintén határozott válaszokat adott. 

„Az amerikai demokrácia egyik nagyszerű vívmánya, hogy jogunk van tiltakozni a jogainkért. Ez egy erőszakmentes tiltakozás. Erkölcsi és spirituális erőkre hagyatkozunk. A passzív ellenállás módszerét alkalmazzuk. Még ha erőszakot kell elszenvednünk, akkor sem erőszakkal válaszolunk.” 

A fekete mozgalom a diákok körében is elterjedt: az elkülönítés elleni tiltakozás leggyakoribb formái az együttműködés megtagadása, a tüntetések és az ülősztrájkok voltak. Az egyik fontos célkitűzés az volt, hogy valódi szavazati jogot szerezzenek a fekete lakosság számára. Martin Luther King-et továbbra is zaklatták, ok nélkül letartóztatták és fenyegették. Végül megkezdődtek a tárgyalások, és megszülettek az első megállapodások a szegregáció eltörléséről. A küzdelem az északi államokra is átterjedt, és 1963-ban, a „washingtoni menetben” tetőzött, ahol Martin Luther King elmondta híres beszédét. 

„Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vörös dombjain volt rabszolgák fiai és volt rabszolgatartók fiai együtt ülhetnek majd le a testvériség asztalához. Van egy álmom, amelyben egy napon még Mississippi állam is, az állam, amely az igazságtalanság tikkasztó hőségétől fuldoklik, az elnyomás tikkasztó hőségétől fuldoklik, a szabadság és igazság oázisává válik. Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket. Van ma egy álmom!” 

A következő években, a folyamatos küzdelem során a kirekesztés híveinek reakciói egyre rosszabbak voltak, és az erőszakmentes mozgalom számos vezetője életét vesztette. Martin Luther King egyre inkább megértette, hogy küzdelme nem csupán a feketék harca Amerikában, hanem az egész emberiségé. Azt is megértette, hogy az erőszak a társadalomban magában gyökerezik, annak szabályaiban és filozófiájában. Ez a mély megértés vezette arra, hogy felemelje szavát a vietnámi háború ellen, és ezzel maga ellen fordítsa az állítólag demokratikus és keresztény világot, amely lassan kezdte őt szóvivőként elfogadni és elismerni. 

„Istent nem csupán a feketék, a barnák vagy a sárgák szabadsága érdekli. Istent az egész emberiség szabadsága érdekli és egy olyan társadalom megteremtése, amelyben minden ember testvérként él együtt. Nem, nincs szükségünk gyűlöletre... nincs szükségünk erőszak alkalmazására. Van másik út. Ahogy Gandhi mondja Thoreau nyomán: A rosszal való együttműködés megtagadása ugyanolyan erkölcsi kötelesség, mint a jóval való együttműködés. Van másik út.” 

Martin Luther King-et 1968. április 4-én a Tennessee állam-beli Memphisben meggyilkolták, de többé semmi sem állíthatta meg, amit elkezdett. Egy nappal halála előtt beszédet mondott:

„Mint mindenki, én is szeretnék hosszú életet élni. A hosszú életnek van jelentősége. De most nem ez érdekel. Csak Isten akaratát szeretném teljesíteni, és ő megengedte nekem, hogy feljussak a hegyre. Átnéztem a túloldalra, és láttam az Ígéret földjét. Lehet, hogy nem jutok el oda veletek, de ma este szeretném, ha tudnátok, hogy mi, mint nép el fogunk jutni az Ígéret földjére. Ma este boldog vagyok. Nem aggódom semmi miatt. Nem félek senkitől. A szemeim látták az Úr eljövetelének dicsőségét.”