Mannheimi ítélet: A hit pénz nélkül nem megy?
A mannheimi bíróság úgy döntött, hogy aki egyháztag akar lenni, annak adót is kell fizetnie. A pert a freiburgi érsekség Hartmut Zapp egyházjogász ellen folytatta, aki ki akart lépni a katolikus egyházból, hogy megspórolja az egyházfenntartói járulékot, ám továbbra is aktív tagja akart maradni gyülekezetének. Forrás: evangelisch.de / Ingo Schütz. Fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Aki Németországban egy egyháznak tagja akar lenni, annak adót kell fizetnie. Ezt nyomatékosította a baden-württembergi bíróság. Az ítélet a freiburgi érsekség Hartmut Zapp egyházjogász elleni perében született. A férfi a jogi intézményt el akarta hagyni, de a gyülekezetben továbbra is tag akart lenni. Ezt azonban nem engedik neki. Hogy ez a különbségtétel (intézmény és gyülekezet) magában az egyházban létezik, azt sok keresztény maga sem tudja.
Emögött az az elképzelés áll, hogy Isten az idők végén magához szólít majd minden hívőt, Isten népét (Újszövetség) és a Szentek közösségét (hitvallás). Hogy ehhez a közösséghez ki tartozik, azt csak Isten maga döntheti el. A földön Isten népe pontos összetételében láthatatlan – a portestánsok ezért a láthatatlan egyházról is beszélnek. Ha ők az itt és mostban összejönnek, akkor annak csak egy formája létezik, és ez az intézmény – a templom és a gyülekezet.
Ezt a látható egyházként hívjuk, amely azt is jelenti egyben, hogy ez nem egyenlő a láthatatlan egyházzal. Egy harmadik fogalom magának az egyháznak, a templomnak a fogalma. A hívő keresztények összegyülekezése egy bizonyos helyen, amelyet gyülekezetnek is neveznek. A reformátorok meggyőződése szerint egyház ott van, ahol a szentségeket helyesen szolgáltatják ki és az evangéliumot tisztán hirdetik.
És hogyan is lesz az ember tagja az egyháznak? A keresztények hiszik és vallják, hogy az emberek a keresztség által vétetnek fel az egyház közösségébe. Az mindegy, hogy mennyi idős is abban a pillanatban. És ez fordítva is igaz: keresztség nélkül senki, semmilyen körülmények között nem lehet egyháztag. És ezen a fenti egyházértelmezések mindhárom részét értjük: Isten népét, az intézményt és a gyülekezet közösségét is.
Az egyházba való belépés tehát viszonylag könnyű. Azt elhagyni viszont nehezebb. Ha valaki Németországban ki akar lépni és ezt kinyilvánítja, akkor azt az államigazgatási szervek előtt kell megtennie és ezzel aztán megszűnik az egyházi intézményben való tagsága. A bíróság azonban azt a döntést hozta most, hogy ez a döntés csak akkor hihető el, ha az összekapcsolódik azzal, hogy az illető a helyi gyülekezettől is megválik, tehát a hívek gyülekezetétől is.
Zapp kilépési eljárásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „nem belső döntése az, hogy az egyházat elhagyja (Vatikáni Rádió). Sokkal inkább lesz és marad is katolikus, kilépése csak egy állami aktus. A bíróság érvelésében azonban ez a megfogalmazás helytelen, mert az egyház elhagyásának egyértelműnek és kiegészítés nélkülinek kell lennie.
Ezzel a bíróság természetesen nem az egyházi adó megengedéséről vagy adómentes egyháztagságról döntött, hanem arról, hogy a kilépő egyháztag törvényes keretek között hagyja el intézményét és ne hagyjon kiskapukat. Az egyházadó fizetése a bírák szerint egyébként is belső egyházi dolog, tehát ebben ők nem kompetensek.
A most vereséget szenvedő egyházjogász reméli, hogy az ítéletet belső egyházi nyilatkozat is követi majd. Bár jelenleg ennek nem sok esélye van, de hosszútávon Németországban valószínűleg megoldás lehetne az állam által beszedett egyházi adózás megszüntetése. Ha ez létrejönne, akkor Hartmut Zapp saját bevallása szerint már sokat ért el az ügyben. Ő ugyanis most az egyházi adót jelenleg az Olaszországban használatos módon kultúradó formájában fizeti. Az adó kedvezményezettjét az egyén maga választja ki. Zapp a katolikus egyházat választotta.
Ha ez a modell Németországban megvalósítható lenne, akkor valaki hivatalosan egy egyház tagja, annak híveinek tagja lehetne análkül, hogy az intézményhez tartozzon.
A Szentek közösségekénti egyházi tagság ezel szemben egyetlen egyházi bíróságon sem kapcsolódna az egyház testéhez való tagsággal. Ez a hívek számára minden időkben megmaradnak és sosem érvénytelenedne el. Végül is nem lehet „keresztségteleníteni” magunkat.
Ki a Magyarországi Evangélikus Egyház tagja? – erre zsinati törvényeinkben kapunk választ:
A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és az a Magyarországon élő személy, aki keresztségben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, vallja és képességei szerint megtartja.
Az egyháztagság rendesen egyházközségi tagságban valósul meg. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejéhez képest részt vesz és általában az egyházközség területén lakik. Az egyházközség tagjairól nyilvántartást vezet.
Az egyháztagság elhalálozással, illetve az egyházból való kilépéssel szűnik meg.
