Lopni a templomban?

Amikor napokkal korábban a Deák téri evangélikus templomban az országos evangelizáció végén arról hallottam, hogy az úrvacsoraosztásnál sokan a helyükön hagyták táskájukat és azokat valaki vagy valakik szépen el is vitték, mi tagadás kicsit kikeltem magamból. Megdöbbentem, ahogyan a többi résztvevő is, akik bíztak abban, a templom, a szakrális tér senkit sem fog arra kísérteni, hogy pont itt az Isten házában lopjon – de sajnos csalódnunk kellett.

Az egyik résztvevő férjével a karzaton ült és otthagyta táskáját. Mire visszamentek, már sehol sem volt. Hivatalos iratai, dokumentumok tűntek el és persze a pénze is.

Több idős néni is panaszkodott az alkalom után: eltűnt a táskája. Az egyik asszony háromszáz forintot hagyott a pénztárcájában a hazafelé útra, a többit betette a perselybe. Amikor megtudta, még azt a háromszáz forintot is elvették tőle az irataival együtt így szólt: „Még jó, hogy a többit a perselybe raktam! Az jó helyre került, mert a vörös iszap károsultaknak juttatják el!”

Később az egyik utcasarkon láttak pár fiatalt, amint egy fekete szemetes zsákból egy kukába pakoltak ki táskákat. Talán éppen a templomból ellopott holmi volt?

Ezt már senki sem tudja. Egy azonban nagyon fontos. Sajnos olyan időket élünk, hogy nem csak az utcán kell most már értékeinkre vigyázni, hanem a templomban is. Nem kell szégyellni, ha az oltárhoz táskával és kabáttal megyünk. Az elővigyázatosság nem árt: vigyázzunk fokozottan az értékeinkre, mert ahogyan a fenti példa is mutatja, bármi megtörténhet.