Locsi-fecsi: Mit csináljunk a pletykákkal?

Locsi-fecsi, traccs és pletyka, a rosszindulatú rágalmak és embertársaink kirekesztése nem csak a magánéletünket, hanem a munkánkat is megkeserítheti.

Alex Mesoudi kutató a skót St. Andrews Egyetemen a pletykát és annak hatásait vizsgálta. A kutatásban résztvevőket négy szöveg elolvasására kérte, majd végül azok összefoglalására. A szövegeket mások számára el kellett mondani és újra össze kellett foglalni.

Végül a kutató összehasonlította az eredményeket az eredeti szöveggel és megállapította, hogy emlékezetünkben nagyon jól megragadnak azok a pikáns részletek, amelyek hazugságot vagy valamilyen pletykát tartalmaznak. Ezeket pontosan át is adták a tesztszemélyek, sőt sokkal részletesebben kifejtették, mint azokat a szövegeket, amelyekben kizárólag csak valamely személlyel kapcsolatos adatok voltak.

A pletyka tehát belénk van ívódva
Néhány tudós napjainkban abból indul ki, hogy a hallomások, híresztelések továbbadása velünk született tulajdonság. A Biblia sem mondja ezt másképp, amikor azt állítja, hogy az ember ifjúkorától gonosz és rossz. „Amikor a kommunikációban vákuum keletkezik, akkor valamilyen szemétséget, vagy rossz dolgot nyögünk be” – írta a brit publicista, Cyrill N. Parkinson.
A németben a Klatsch, pletyka szó a vizes ruhák csapódásának hangjából ered. Korábban ugyanis a nők a nyilvános mosóhelyeken, folyópartokon gyűltek össze, hogy a piszkos ruhákat tisztává varázsolják és közben pedig egymással megbeszélték az újdonságokat. De persze nem csak a nők lelik örömüket a pletykálkodásban, hanem a férfiak is.

Egymás ellen heccelni
A Bibliában a emberi nyelvet sokszor a rossz beszéddel, a vitával, a hazugsággal és a rágalmazással kapcsolatban említik meg. A köznyelvben képiesen szólva csípős nyelvűnek mondják azt, aki meg nem gondolva másokkal veszekedik, beszól, visszaszól a másik embernek. Egy kicsiny tűz egy egész erdőt is felégethet, így aztán az emberek sem tudják a nyelvüket kordában tartani.
Rosszindulatú, igaztalan pletykákat terjeszteni valami sátáni dolog, mivel ez magának az Ördögnek a módszere: az embereket kijátssza egymás ellen és felhecceli a szembenállókat. A görög diabolos szó is ezt jelenti, hogy szétdobál, azaz egymás ellen hangol.

Mit kezdjünk a rágalmakkal?
Jézus újszövetségi története is tipikusan példázza azt, hogyan esküdnek össze a rágalmazók. A papoknak és írástudóknak Isten Fia tüske volt a szemükben. Megpróbálták precízen aláásni jó hírét. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” – így imádkozott Jézus a veszély utolsó óráiban is ellenségeiért. Ez egyértelmű utalás arra, hogy mi magunk is hogyan küzdjük le azt, ha valaki ellenünk támad. Letaglózottságunkban, amikor sehol sincsen segítség, az imádság biztosan segít.
Azok az emberek, akik másoknak ártani akarnak, maguk is boldogtalanok. Félelmeik foglyai. Félnek attól, hogy valaki elveszi valamijüket, vagy nem kapnak meg valamit, ami véleményük szerint az ő jussuk. Kavarás és irigység határozza meg életüket. Alapvetően együttérzésünket érdemlik ki, mert az életük hibás. Ha Istenbe vetjük bizalmunkat, akkor a legélesebb fegyver van a kezünkben, amikor a butaság, az ellenségeskedés és az irigység, a pletyka, a rosszindulatú híresztelés és csacsogás ellen szállunk harcba.