Egy bolti lopás margójára: Ki járat le kit?

Azt nem szeretnénk jelen cikkünkben fejtegetni, kiről van szó és mi történt, minden bizonnyal tájékozódni lehet majd a hírekben erről. Itt arról szeretnék írni, hogy a keresztény közszereplőnek mekkora a felelősségük más keresztényekkel szemben is.

„Már megint a papok” – hangzik a szöveg, amikor egy lelkész szerepel a hírekben.

„Na, a nagy keresztény újságíró! Bezzeg ő is csak szövegel, aztán mégis lop” – mondják most a hírt hallók.

Amikor közismert keresztény emberek ellen eljárás indul, mert bűnt követnek el, a közvélemény felhörgül. Ugye, a keresztények sem különbek?! De egy esetből általánosítani azért mégis csak merészség.

De igen, vállaljuk, mi keresztények is emberek vagyunk és nem vagyunk különbek, mi sem vagyunk mások, hiszen követünk el hibákat. Megpróbálunk azonban felállni Isten kegyelmében bízva és a Mester szavai szerint élni. Megpróbálunk jók lenni, aztán mégsem sikerül mindig ez.

De mégis kiknek a cselekedetei azok, amelyek alapján megítélik a keresztényeket? A keresztény kközéleti szereplő a kirakatban van, hiszen emberek elé lépve és ismertté válva példát kell adnia. Nagy a teher, hiszen sokkal súlyosabbá válik a vétek és nagy a felelősség, mit lát a világ és a többi keresztény előtt is. A meggyőződés, a hangoztatott vélemény visszaüt, ha nincsen mögötte cselekedet. Ha láthatóvá akarjuk tenni azt, amiért mi ebbe a világba küldöttekként vagyunk jelen, akkor úgy is kell viselkedni, úgy is kell élni. Könnyebb persze beszélni, megmondani a tutit. De tenni? Igen, tenni is kell! Kicsi dolgokat és nagy dolgokat egyaránt.

Rossz látni és átélni, hogy az ember mindig a saját pitiáner érdekeit tartja szeme előtt, azért mozdul meg és nem számol a következményekkel. Pedig a következmények súlyosak. Nem anyagilag, hanem főleg erkölcsileg.

A felelősség érzet rendkívül fontos. Kirakatban élő keresztényként ha valaki rosszat tesz, nem csak a személye járatódik le. Éppúgy vele együtt az a több ezer, és több millió ember, akik szerte a világban vállalják azt, hogy keresztények, s ehhez nem verik a mellüket, hanem „csak” becsületesen élnek.

Nagy a teher, igen, nagy a felelősség, de ugye, nincsen az a rúd szalámi vagy bármi más, amiért ez megéri?