Lányos anya a bálban – Gondolatok a III. Katalin-napi Evangélikus Bálról

Az igazi kikapcsolódást jelentő estét dr. Réthelyi Miklós miniszter nyitotta meg, táncos lábú Szilvia lányának a tavalyi bál nyomán írt gondolatait idézve. A házigazdák, Szűcs Petra és Schulek Csaba kedvesen, viccekkel és anekdotákkal tűzdelve konferálták fel a szereplőket.

Láthattunk standard és latin táncokat a jól ismert Vigh Zitával és Major Péterrel, akik a tavalyi bál óta összeházasodtak, és ennek mindnyájan együtt örültünk.

Gyönyörködhettünk az érzéki argentin tangó kacifántos lépéseiben, köszönhetően Horváth Kálmán volt csepeli gyülekezeti felügyelőnek és barátainak. Kacaghattunk Gryllusék családi indulóján, a Wittenbergán, ami csakis jókora pohárcsörömpölést előidéző asztalra csapások kíséretében igazán hiteles.

A Hódos Árpád és csapata által készített finom vacsora és a Magnetic szalonzenekar háttérzenéje tovább fokozta komfort-érzésünket. Ez számomra a budavári fiatalok és barátaik palotás táncát csodálva vált igazán teljessé. Az alábbiakban egy személyes írással szeretnék a saját családi készülődésünkbe is bepillantást engedni az olvasóknak.

Péntek este: nyilvános próba a helyszínen, a Budavári Önkormányzat tágas aulájában. Blanka kék ruhát kapott a palotáshoz. Mások – az ifi többi tagja – piros, zöld és arany színekben járják a táncot a kétszáz éve született Erkel Hunyadijának jól ismert dallamára. Szívet melengető a látvány nekünk, büszke szülőknek. A fiúk fején süveg, a lányokén párta – ahogy kell.

Az ötéves Lujza csak néz és hallgat, kis fejében azonban már érlelődik a terv: végre itt az alkalom, hogy ő is felavassa a nemrég Erdélyből kapott ragyogó piros pártáját. Erről én akkor még mit sem tudok!

Szombat délután: Blanka már elindult a főpróbára, Lujza ruhácskája is kikészítve, végre rám kerülhet a sor. Régi darabjaim között matatok, amikor Lujza elém húzza a bőröndöt, amiben a néptáncos ruháját tartjuk: nincs mese, a pártához ez kell. Elő az alsószoknyákkal, szalagokkal, vállkendővel! Vasalás, igazítás, harisnyarángatás, hajfonás. Végül ünnepélyesen felhelyezzük a pártát. Mintha legalábbis az angol királynőt koronáznák, Lujza olyan méltósággal tartja a fejét. Tükörbe néz: elégedett. Indulhatunk.

A miniszter úr persze már megnyitotta a bált, a pincérek már felszolgálták a pezsgőt, a Katalinok már megkapták az idei rózsájukat. De mit nekem miniszter, pezsgő és rózsa? A lényeg, hogy Lujza boldogan pompázik a pártában, Blanka pedig kecsesen lejti a palotást barátaival. Az sem baj, hogy otthon hagytam a fényképezőgépet, mert lányaim báli arcát soha nem fogom feledni.