Ki vagyunk szolgáltatva az erőszaknak?

Vegyünk ki egy pontot. Az utóbbi években a videojátékok elterjedésével az erőszak újabb fokához érkezett. A tévézéshez képest az a különbség ezeknél a játékoknál, hogy az erőszakot már nem csak passzívan szemléljük, hanem az, akinek a játék a kezében van, maga is erőszakos cselekedetek kiváltója lesz.

A média területén áttörés figyelhető meg. Az Internet, a komputer játékok, videók lassan kontrollálhatatlanná válnak. A gyerekeket a szüleink és tanáraik nem tarthatják 24 órán át megfigyelés alatt. A képernyőn tehát teljesen nyitott. A hálózatra bármit fel lehet tenni, bármit tárolni lehet rajta. Gyerekek számára is elérhetőek a pornó oldalak, de az extrém világnézetek is. Ennek ellenére nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva.

A nevelőknek kötelességük, hogy segítségükre legyenek a fiataloknak abban, hogyan bánjanak az új médiumokkal. A szülőket és tanárokat médiapedagógiailag képezni kell.

„A játékok és a reális erőszak között nincsen összefüggés” – állítja az úgynevezett gyilkoló játékok iparilag és anyagilag befolyásolt reklámszövege. Minden alkalommal, amikor egy fiatalkorú ámokfutóról kiderül, hogy a videojátékok rajongója volt, újra és újra statisztikák jelennek meg arról, hogy a videojátékok mennyire ártalmatlanok. De ez nem felel meg a valóságnak.

A médiában látott erőszak erőszakot szül

Christian Pfeiffer, német kriminológus szerint a brutális komputer játékok megnövelik a fiataloknál az erőszakra való hajlamot. Természetesen azonban a szociális környezet is hatással van az erőszakra való készségre: „A legrosszabb, ha az embernek erőszakos barátai vannak.”

Manfred Spitzer az ulmi egyetemi klinika pszichiátriájának munkatársa úgy véli: „Világosan ki kell mondani, hogy vannak összefüggések, amelyeket a kutatók ki is derítettek. Ma már tudjunk, hogy a virtuális erőszak vagy passzívan, vagy a tévében látottak alapján az emberi elmében eltárolódik és egyre rosszabb lesz, ha sok videojátékot játszanak a fiatalok, és így valóban erőszakossá lehet válni.”

„Egy békés ember, ha sok videojátékot játszik, sokkal erőszakosabbá válik, mint a játék előtt volt. Ez bizonyított tény” – állítja a kutató.

De a gyerekeknél ezt nem lehet egyszerűen egy legyintéssel letudni. A médiában látott erőszak és agresszió a való életben is alkalmazásra kerül. A gyerekek megtanulják és a mindennapi életben is elfogadják az erőszakot, a brutalitást a szórakozással és az izgalommal azonosítják, a gyilkolást nem veszik komolyan, mert megtanulják, hogy a gyilkosság elfogadható.

Mit tehetnek a szülők?

A szülők nem vették komolyan szülői, nevelői feladatukat eddig? Pedig tény: a gyerekek neveléséért és fejlődéséért első sorban a szüleik a felelősek, annak minden konzekvenciájával együtt. Ezt a felelősséget sem az iskola, sem pedig más intézmények nem vehetik át.

Tény azonban, hogy korunk szülői számára manapság már nem lehetséges a gyerekek játékai feletti teljes hatalom, hiszen nem tudnak állandóan betekintést nyerni a gyerekek videojátékaiba, internetes kereséseibe, filmjeibe. Gyakran a szülőknek még arról sincsen fogalmuk, vajon gyerekük korosztályuknak megfelelő játékot játszik-e.

Szükséges lenne először is a fiatalok védelmének egységes szabályozása a média területén is, különös tekintettel az új médiumokra. Másfelől a médiakompetencia javítása is szükséges lenne, különösen a gyermek, ifjúsági média területén, valamint a szülők és nevelők jobb informáltsága is.

De vajon a jogi szabályozások milyen hatással lennének? El tudnák őket terjeszteni a gyerekek és fiatalok között? A tilalmak ugyanis sokszor semmit sem érnek. Keretfeltételeket adhatnak, amelyek között a nevelők, a tévé és más műsorszolgáltatók, a játékgyártók és a kereskedők mozoghatnak, de mindenesetre a döntés nem az ő kezükben lenne továbbra sem. Mindenesetre meg kellene tenni azt, amit e téren meg lehet tenni.