Jézus mellett balekoknak érezhetjük magunkat

Jézus elment pár tanítványával. Ő, akinek valóban nehéz szituációkban is sikerült mindig tökéletes megoldást találnia, nem volt ott. Több napja. Egy kétségbeesett apa azonban fiát hozta, akit a démon hatalmába kerített és már teljesen tönkre tett.

Mit lehet ilyenkor tenni? Jézus biztosan megszabadítaná őt és akkor nyugalma lenne. Isten hatalmat adott neki erre. De mit tesz ilyenkor a tanítvány? Bár gyakorolták, hogyan kell embereket feloldozni bűneik alól, a gyógyítás nehéz dolog és nem is sikerül.

Aki Jézussal találkozik, szembesül azzal a gyengeséggel, ami Jézussal szemben a sajátja. Neki sikerült, hatalmában volt a gyógyítás, szabadulást hozott. A tanítványok képtelenek voltak erre.

Ma is sokszor csődöt mondunk. „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek és meddig szenvedlek még titeket” – mondta Jézus a megszállott fiú körül álló tanítványoknak kifakadva akkoriban. (Lk. 9,41)

Mi sem vagyunk jobbak. Tudásunk nem segít ilyen helyzetekben. A hitünk is hiányzik, hiszen Jézust átjárta a hit, bennünket meg alig érint meg. Jézus minden bizonnyal ugyanezeket a szavakat vágná ma is a fejünkhöz.

De Jézus nem marad a kritikánál, hanem cselekszik. A csődöt mondó tanítványok nem kapják meg az utolsó szót. Az utolsó szó joga bár Jézusnál lenne, de ő nem beszél tovább, hanem tesz, cselekszik, ment és szabadít.

Jézus átlagos hitünkkel nem elégszik meg. Nem elégszik meg azzal, hogy mi mindig csak saját korlátainkkal és lehetőségeinkkel számolunk. Jézus cselekszik és segít – mindennek ellenére.

Isten Szentlelke, amely azóta a régi pünkösd óta a tanítványokkal van, bennünket is képessé tehet. A kezdet az, ha hitetlenségünket, kicsinyhitűségünket levetjük. Jézushoz fordulunk és arra kérjük, adjon hitet, amely béklyóinkból szabadulást hozhat számunkra.