Isten rackája – Sok képpel!
Dunaújváros – A teremtés hetének ünnepi zárásaként egy kedves kisapostagi testvérünk jóvoltából féléves jerke volt a vendégünk az istentiszteleten a templom udvarán. Szöveg és fotó: Stermeczki András
Cseh Lacival fél órával a kezdés előtt mentünk ki a juhkarámhoz, ahol bekerítettük és az autóba raktuk az ifjú racka juhot. Barátságosan bégetett a kocsiban, de igazán a füves templomudvaron érezte jól magát.
A lehullott gyümölcsöket a fák alatt rögvest meglelte, és a számára különleges csemegét egy órán át legelte.
Böske, az ifjú jerke racka juh, azaz lány bárány (hiszen ha fiú lenne akkor kosnak hívnák) hamar megkedveltette magát. Többen percekig csodálták az istentisztelet után.
A racka egy régi magyar juh fajta. Megjelenése sajátságos. Csavart szarva „v” alakban áll, bundája csimbókos és néhol 20-30 centiméter hosszan lóg. Gyapja nem igazán értékes, viszont gereznájából készül a pásztoremberek subája. Így már mindenki tudhatja, hogy kiről, miről beszélünk a rackák kapcsán.
Isten rackája a világon egyedül Magyarországon őshonos, így legfőbb értéke az, hogy megőrizhetjük általuk az eredeti génállományt, amely alkalmazkodott a rideg tartáshoz, jól bírja a zord körülményeket is.
A pásztor bárányaival így egész évben a pusztában lehetett, hiszen Őt a subája, az állatokat pedig gyapjas takarójuk védte a melegtől és a hidegtől egyaránt.
Mindnyájunkat pedig a teremtő Isten véd, aki esőt ád jóknak és gonoszoknak egyaránt, hogy szülőföldünkön boldoguljunk teremtett javaival gazdagon.
Több mint kétezer éve pedig Isten Báránya is eljött közénk, hogy elhordozza a világ bűnét, kinek-kinek kegyelme szerint. Így gondoltunk a teremtés hetén Kisapostagon, rackánk segítségével, az Úr szeretetére.
