Kenguru – Ha nem megy a busz, ki visz el?
Kedd nulla órától sztrájkolnak a BKV szakszervezetei, mert az utolsó, hétfő esti megbeszélésen sem született megállapodás a kollektív szerződésről. Sokan próba szerencse alapon állnak ki a megállókba, hátha jön a busz. Aztán persze jön egy félórás fagyoskodás és vagy visszafordulnak, vagy ha valaki megszánja őket, társulnak hozzá. Az emberek azonban mintha jobban odafigyelnének egymásra, még akkor sem vitatkoznak, amikor fél órát kell várni a buszra. Kedélyes társalgás folyik a megállókban, persze a legtöbbször a sztrájkról. Több a biciklis, sokan gyalogolnak, akik megtehetik autóba ültek. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Reggel szervezkedik a családom, kit hogyan és mivel vihetünk el a megfelelő helyekre, bölcsibe-oviba, nyelvórára, logopédushoz, munkahelyre. Még a nagymamát is elszállítjuk a metróig, ne fagyoskodjon a megállóban. Társul a szomszédasszony, tiszta kaláka az egész. A gyerekek mindenesetre élvezik a hercehurcát.
Eszembe jutnak németországi ösztöndíjas éveim, amikor a kezdeti vonatozás után az úgynevezett Kenguru – autós-utas közvetítéssel (németül Mitfahrzentrale) utazgattam Budapest és Erlangen között, mert az olcsóbb volt és nem mellesleg rengeteg érdekes emberrel is meg lehetett ismerkedni út közben.
Volt olyan, hogy gitározva és énekelve érkeztünk a magyar határra, máskor meg egy költő, verseit mondta fel nekünk. Persze néha kifogtam egy-egy bébiszitter csapatot is, akik csak a legújabb divatcuccokról és bulikról voltak képesek diskurálni, de mégis: sok benyomás ért, élettapasztalatot gyűjtöttem és bár az ember idővel kényelmesedik, a diákévekhez abszolút hozzátartozik az efféle autós lazaság.
A BKV-nak persze nem fogok köszönetet mondani azért, amiért már 13 százalékos emeléssel sem elégednek meg, holott az átlag magyar ember idén a válságra hivatkozva még inflációt követő emelést sem kapott.
Nem fogok köszönetet mondani azért sem, hogy az irdatlanul drága BKV bérlet a dátum szerint a mai napra is szól, és ma mégsem tudom használni, hanem ki-ki alapon kell megoldani a családi utaztatást.
Az viszont mégiscsak jó volt, hogy véd és dacszövetségként összefogtunk és abszolváltuk a mai utaztatási problémát – bajban ismerszik meg a jó barát alapon.
Azt hiszem, ezt a telekocsi rendszert meg lehetne valósítani máskor is. (Mivel már tűzögetik a következő sztrájkidőpontot, előrelátó az ember.)
Rá is kerestem az interneten és persze rá kellett jönnöm: nem találtam én fel a spanyol viaszt, hiszen szerte az országban és országhatáron kívülre is már rengeteg cég foglalkozik efféle közvetítéssel (oszkar.hu, utazzunkegyutt.hu, utitarsatkeresunk.hu, elviszem.com, telekocsi.eu).
Az persze újdonság lenne, hogy ha a BKV-t ki szeretnénk váltani, akkor a különböző járatok útvonalain szerveződnének autójáratok és utaskeresők. És a végén már a BKV járataira sem lenne szükség.
