Így csinálják a finnek…
Ha a rengeteg koncertlehetőség mellett valaki szakított időt arra, hogy 2010. július 16-án átsétáljon a Szélrózsa talán legtávolabbi pontjára, a gyülekezeti házba, akkor nem csak dallamokkal, adatokkal és játékokkal gazdagodott, hanem valahogy bepillantást nyerhetett a finn evangélikus egyház sajátos hozzáállásába és magatartásába, amellyel szolgálatát és ifjúsági munkáját végzi. Szöveg: Szemerei Eszter
Finnország lakosságának nagy része, 2009-es adatok szerint 4.266.755 fő evangélikus, második helyen áll az ortodox egyház 60.000 fővel, míg a katolikusok száma csupán 10.000 – tudhattuk meg Pekka Houkunától, a Finn Egyház Egyháztanácsának tagjától. A lakosság 16 százaléka nem tartozik semmilyen felekezethez, és ennek 11 százaléka ateista. Bár 20 éve általánosnak számított, hogy a lengyelek katolikusok, a finnek evangélikusok, mára ez a tendencia változóban van. Az egyháznak pedig lépést kell tartania velük. 2009-ben 43.650 fő lépett ki a Finn Evangélikus Egyházból. Ijesztő. Ez akkor azt jelenti, hogy az evangélikus lakosság körülbelül 1 százalékkal lesz ezentúl évente kevesebb? Mit lehet ilyenkor tenni?
Valójában nem csak az egyházból lépnek ki az emberek. Kilépnek ők mindenhonnét, ahová eddig csak tartoztak, hogy ne érezzék a kötöttségeket. Mára egészen általánossá vált az elkötelezettség hiánya. A különböző egyesületek Finnországban évente körülbelül 10 százalékos létszámcsökkenéssel kell, hogy számoljanak, míg a politikai pártok támogatottsága 50 százalékkal csökkent. És mivel a lakosságnak 80 százaléka evangélikus és a visszaesés e téren egészen csekély, elmondható, hogy a finnek valójában igen vallásos nép – csak senki sem tudja hol a középpont, nincs egy egységes igazság.
Az egyház nem szól bele a mindennapokba, hiszen „inkább csendben maradunk”. A sokrétű társadalmi berendezkedésben építő módra van szükség, nem arra, hogy tiltásokkal korlátozzuk az embereket, és azt hirdessük, amit NEM szabad.
A finnek a társadalomban is szeretnének felmutatni egyházi értékeket: a Szent tisztelete, felelősség, az igazság keresése, stb. … és „mellékesen” mindezek mellett az evangélium. Ezeknek az értékeknek a megfogalmazása fontos pont volt az egyház életében. Lehetővé tette, hogy a következő három évre a „A Szent” című témát tűzze ki maga elé: mi az Isten Szentsége?, mi az, hogy az embernek joga van a Szenthez? Joga van a Szenttel megismerkedni?. Ezek alapján milyen értéket közvetíthet az egyház? És kiemelten: milyen értéket közvetíthet a fiatalok felé egy többértékű társadalomban?
Ari Tähkäpää evangélikus lelkész arra világított rá, hogy a fiatalokhoz közel kell hozni a Szentet. Csak kérdés, hogy ez mi módon lehetséges. Hogyan tehető személyessé az, ami Szent?
A Finn Evangélikus Egyházban rengeteg egyházi alkalmazott dolgozik. Az egyházi adóból kigazdálkodott pénzek körülbelül 1/3-a, 31 százaléka az ifjúsági munkára fordul, ám látható, hogy a családi háttér, a valós keresztyén családi háttér elmaradásával ez a munka teljesen kivitelezhetetlenné válik.
Megdöbbentő azonban, hogy milyen eredmények érhetők el egy egyszerű rajzzal, bábbal. Egészen megdöbbentő, hogy elég ennyi. Példaként Ari lelkészeket is zavarba hozó bibliai „rajzokkal” nevettette meg a közönséget.
Az előadást Johanna Tähkäpää zongorakíséretében és hangjával kísért finn ifjúsági énekek tűzdelték, ezzel tovább lazítva a már amúgy is felszabadult közönséget – ugyanis a finn és a magyar szúnyogokról is énekelhettek – finnül.
Talán valóban a finn módszert kéne követnünk. Bár nem várta a nézőket tömegnyomor az „Így csinálják a finnek…” előadáson, de mindannyian gyermekké válhattak ebben az egy órában egy kicsit egy mosolyogtató mutogatós énektől és két rém egyszerű rajztól. Talán nekünk is így kéne megtalálni a Szentet. Talán nekünk is így kéne megtalálni a középpontot. Talán nekünk is így kéne…
