Hogyan lett Lutherből református? – Teológiai dilettantizmus a köztársasági elnöki javaslatban
Schmitt Pál köztársasági elnök közzétett egy javaslatot az új alkotmány tervezetéhez, amely igen komoly keresztény elhivatottságról tett tanúbizonyságot. A szöveg azonban sajnálatos módon hemzsegett a helyesírási hibáktól, majd gyorsan le is kapták a publikáló honlapról. A hirszerzo.hu-n most is olvasható, letöltött verzió azonban arról árulkodik, nem csak a magyar nyelvvel, hanem a teológiai ismeretekkel is hadilábon álltak azok, akik írták a javaslatot. Csak remélni tudjuk, hogy a következő verzióban legalább a mi Luther Mártonunk már nem református lesz. Vagy kiről és miről is van szó? Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A köztársasági elnök által október közepén a parlamentnek megküldött javaslat pénteken délután már nem volt elérhető az országgyűlés bizottságának weboldalán: a letöltés helyén először egy hibaüzenet fogadta az olvasót, majd pár perccel később megjelent a „pontosításra vár” felirat. (A hirszerzo.hu oldalon viszont még olvasható.)
A Köztársasági Elnöki Hivatal által az Országgyűlésnek megküldött javaslat-csomag Sátán és Isten országairól, az utóbbitól eredő alkotmányozó hatalomról, az elektronikus kommunikáció miatt hanyatló magyar nyelvről és a Szent Koronából eredő jogfolytonosságról értekezett.
Az önmagát tanulmánynak nevező szöveg először amolyan középiskolás bájjal nyújtott történelmi áttekintést a kereszténység és az európai alkotmányok összefüggéseiről. Olvasva a szöveget, az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. Mindenesetre az érzés egyértelmű: itt valaki viccet akar csinálni a tényekből, a tudományosság álcája mögé bújva akar valamit megmagyarázni, saját szájízre formálni. Valaki jól ollózva összevágott mindenfélét, ami csak a kereszténységről elérhető volt és a keze ügyébe akadt. Ezt még a szöveg fejezeteinek számozásai és írásmódja is tükrözi, hiszen még ebben sem egységes a mű.
Bevallom, először feltett szándékom volt, hogy pontról pontra elemezzem a szöveget, de alapvetően az a probléma, hogy ami kritikán aluli, dilettáns, azt nem igazán lehet elemezni sem. Ráadásul mindez okafogyottá is vált, mivel eltávolították a javaslatot, az már nem elérhető. De azért üzeneti ereje van a dolognak.
Ugyan megkönnyebbülhetünk, de szó nélkül talán mégsem mehetünk el az abban lévő teológiai hozzá nem értés mellett (sem) (meg persze a nyelvhelyesség mellett sem), hátha az illetékesek közül felfigyelnek majd és veszik a figyelmeztetést.
Csak remélni tudom, hogy a következő verziót átolvastatják egy-két teológussal is, hogy az eszement történelemlecke Pál apostolról, meg Ágostonról és Aquinoi Tamásról, Dantéról és VIII. Bonifác pápáról eltűnjön belőle vagy legalábbis szakmailag is megállja a helyét. Hogy ne csak szövegek citálása legyen, hanem valódi tartalmi értelem is álljon mögötte.
Meg a hab is másszon le a tortáról, márhogy az, hogy Luther Márton református. Vagy ha mégsem Luther Mártonról lenne szó a szövegben – bár elég hevesen igyekeznek ezt alátámasztani, mindenféle wittenbergi tételszögezéssel – akkor legalább Kálvin Jánosra javítsák. Vagy nézzék át Luther szövegeit eredetiben és úgy magyarázzák őt, vagy adjanak valamit a szájába. Vagy ha nem megy, akkor inkább ne írjanak róla semmit. Ha meg nagyon kell mégis valaki, akkor ikszeljék ki a nevet és akkor bármit írhatnak.
Cikk a stop.hu-n a publicisztikai írásról