Hangot adni a hangtalannak

A buszon, útban az intézet felé szobatársammal csacsogtunk, csakhogy elűzzük magunktól félelmeinket. Amikor aztán abbamaradt a csevely, szobatársam elaludt, én pedig feltekertem MP3-as lejátszómat. Egy U2 számot hallgattam, Jesus, Jesus help me, I’m alone in this world... lüktetett a fülemben. És még jobban féltem, egyedül éreztem magam. Kikapcsoltam a lejátszót és kértem, Isten segítsen. Ő bárhová is küld engem, még akkor is, ha nem akarom, vagy úgy érzem, hogy nem vagyok odavaló, a feladatra megfelelő, azt kell mondjam, hogy igen, meg fogom csinálni.

Amikor az intézet épületéhez értünk, idegességem csak intenzívebbé vált. A falakon a terhesség-megszakításokról készült fotók voltak láthatóak. Elég direktnek éreztem ezt a tálalást. A képeket végignézve éreztem, hogy elfog a hányinger. Remegett az egész belsőm. Hogyan fogok én itt emberekhez szólni? Azt hittem, képtelen vagyok majd erre.

Aztán beosztottak bennünket. Nekem egy tizenéves lány jutott, akivel arról kellett volna beszélgetnem, komolyan gondolta-e, hogy elveteti gyermekét. Csak ültem a lány mellett szótlanul, és vele együtt a falakon lévő képeket nézegettük.

Hagytam, hogy csend legyen körülöttünk és nem akartam ezt megtörni. De valahogy mégis kitört belőlem egy kérdés: - Mit gondolsz ezekről a képekről?
Hé, ez nem is én voltam… villant át agyamon. Hogyan lehet ennyire intim kérdést feltenni?
- Borzalmasak! – válaszolta röviden.
Aztán beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy a fiúja elhagyta, amikor megtudta, gyereket vár tőle. Ő maga szíve szerint megszülné a babát, de szülei ellenzik, mondván, hogy elrontja az egész életét ezzel. Így hát megteszi és megpróbálja elfelejteni ezt az egész dolgot. Az utolsó gondolata az volt, hogy kifejtette: az abortusznak legálisnak kell maradnia, és persze a nők döntésének, hogy válasszanak, megszülik-e gyereküket vagy sem.

A szemem megnyílt és kavarogtak a gondolatok bennem: Hogy lehet az, hogy ez a lány itt mellettem, végignézi ezeket a borzalmas képeket, és tudja, hogy rossz az, amit csinál és mégis: végső soron azt mondja, hogy az abortusz nem rossz dolog?

Közben a szobatársam visszajött hozzám, és én arrébb ültem vele. Muszáj volt beszélgetnem vele erről. Ő elmondta, hogy egy másik lánnyal beszélgetett, akit sikerült eltántorítania az abortusztól.

- Mit mondtál neki? – kérdeztem.

 - Szerintem a terhesség-megszakítás nem egy fekete-fehér dolog. Két oldala van: ami jó az egyik embernek, rossz a másiknak. Persze én soha nem vetetném el a gyerekemet, de ki vagyok én, hogy ugyanezt a véleményt ráerőszakoljam egy másik emberre? – magyarázta.

- Én csak rávilágítottam arra, hogy szerintem az emberi élet már a fogantatáskor kezdődik és ha valaki abortuszra megy, akkor az gyilkosságot követ el, saját vére, saját gyermeke az, akit megöl. Erre ő felállt és azt mondta sírva, hogy nem akar gyilkos lenni, inkább örökbe adja a gyerekét.

Az intézetben töltött napok megváltoztattak. A szívem minden egyes nap összetört. Először is azokért a gyerekekért, akiknek nem adatott meg az esély arra, hogy éljenek.

Azokért a lányokért is összetört, akik tini fejjel csöppentek bele ebbe a borzalomba. Talán nem is tudták, hogy a szerelmes éjszakának bizony következményei is lehetnek, amiért nekik maguknak egyedül kell majd felelősséget vállalniuk.

Azokért a lányokért is összetört a szívem, akik Jézus nélkül kell, hogy harcoljanak egy ilyen komoly kérdésben.

Azokért is összetört, akik már részesei voltak egy abortusznak és örök emlékként nyomja lelküket és szívüket a teher.

Azokért is összetört, akik napi munkájuk végzése közben emberéleteket kénytelenek kioltani.

Isten megváltoztatott engem azokban a napokban. Segített saját önzőségemet legyőzni és erőt adott ahhoz, hogy azoknak a meg nem született kisbabáknak a hangja lehetek ebben a világban. De leginkább azt mutatta meg, hogyan szeressem Isten minden teremtményét, még azokat is, akiknek más a véleményük.

"A szeretetet nem lehet megölni! Egy testet keresztre lehet feszíteni,
de Istent, aki a Szeretet, nem lehet megölni. Az újra és újra testet
ölt. Általunk, általad, általam, az újra és újra megjelenik valahol,
mert a jézusi szeretet az megölhetetlen. A Szeretetbe nem lehet
szöget verni, csak a tenyerünkbe, a szívünkbe lehet, de a szeretet él.
Mindent túlél!
Micsoda titkot hirdet Pál, amikor azt mondja, hogy a szeretet örökre
megmarad! Legnagyobb a hit, remény, szeretet, és megmarad a szeretet.
Belőlünk annyi marad meg, amennyi bennünk a jézusi szeretet."
Gyökössy Endre

Magyarországon évente körülbelül 53 ezer abortuszt végeznek el, de csak 5-6 százalékukat egészségügyi okokból. A terhesség megszakítások száma az elmúlt években folyamatosan csökkent: a hatvanas években 200 ezret is elvégeztek egy évben, 1980-ban 80 ezerre csökkent az abortuszok száma, az ezredfordulóra pedig 60 ezer alá szorították.