Hajsza a szupernyereményért

Gerhard Meyer, német kutató, abból indul ki, hogy a szerencsejátékoktól az ember testileg függővé válik. A kutató azonban azt is elismeri, hogy a játékszenvedély nem értelmezhető a szó szoros értelmében vett drogként. A szerencsejátékosok azonban euforikus állapotokról számolnak be.

„Ezt a tényt azonban összevethetjük a drog- illetve alkoholfüggőséggel, ahol az eufória kiváltója a dopamin és szerotonin hormonok emelkedése az agyban. A játékgépezőknél is ez az állapot figyelhető meg, de ott maga a játék váltja ki a hormonnövekedést.”

Az önkontroll elvesztése

Uwe Heimowski játékszenvedélyét valóban függőségként élte meg: „Ez az éhes gép – ez nem lehet igaz! A pénz egyre másra csak eltűnt benne.” De Uwe mindig csak a nyerésre gondolt. Kezével csapkodta a gépet, ami számára egy idő után már nem csak műszerként viselkedett, hanem sokkal inkább személyes ellenséggé vált, amelyet le kellett valahogyan győznie.

„Végre meg akartam leckéztetni ezt az alakot. 600 eurót nyertem két játékteremben, egy nap alatt. Csúcsformában voltam, a szerencsenapom volt, játékkarrierem csúcsa. De sajnos a játéktermek éjszaka vezártak és nem tudtam tovább játszani. Az adrenalin azonban ott lüktetett ereimben és a gondolatok cikáztak fejemben. Nem tudtam lepihenni aludni, csak a mesterséges dallamok csöngtek a fülemben, hallottam, ahogyan a pénzérmék kiesnek a nyerőgépből. Győztes voltam. Természetesen másnap én voltam az első a teremben. A pénzem csak délig volt elég. Aznap este megint csak nem tudtam aludni. Rugdostam az ágyamat és őrjöngtem. A játékszenvedély kiszív téged. Elveszíted a pénzzel való bánás módját. Minden határt áttörsz, minden érdelmed elszáll. A pénz játékszerré válik. Testileg és lelkileg is a végét jártam. Tudtam ezt. Abba kell hagynom – de a vágy és a kapzsiság tovább hajtott. Egyre többet és többet akartam és csak veszítettem, csak veszítettem. És még többet veszítettem.

A mélyponton

Összetörtem. Az összeomlásom volt az új kezdet. Egy ajándék. Egy barátom öngyilkos lett. Teljesen megrázott, ami történt. Leittam magam. Letérdeltem az ágyam elé és éimádkozni kezdtem érte. A következő reggelen döntöttem: Véget kell vetnem a játékszenvedélyemnek. Elmentem egy terápiára. Többen is voltunk a csoportban, akik együtt csináltuk végig a kurzust. Ez sokat segített, mert egyedül biztosan nem bírtam volna a terhet.

„Kegyetlen lettem önmagammal szemben”

Sokat kellett tanulnom a hesseni Falkenberg kastélyban eltöltött egy évben. Mindenekelőtt a pénzzel való bánást. Vissza kellett fizetnem az adósságaimat. Egy barátom segített a spórolásban és egy pénzintézet az adósságtörlesztésben. Így aztán csak egy hely volt, ahová rendszeresen fizetnem kellett. De idővel nem csak spórolós lettem, hanem kapzsi is. Nem ettem fagyit, nem ittam kólát, nem mentem moziba, nem vettem magamnak könyvet – semmit. A többiek éltek, ettek, ittak, szórakoztak, én pedig ezt nem engedtem meg magamnak.

Az erény a közép művészete – mondta Arisztotelész. A pocsékolás pedig erénytelenség. Éppígy a zsugoriság. A nagyvonalúság azonban ezzel szemben áll. Csak lassan fogtam fel, hogyan élvezzem az életet az adósságfizetés mellett. Ma már szerencsenapjaim nem mérhetőek euróban. A találkozásaim és a barátaim sem. Megváltoztam és ebben az elhatározás mellett a hitem is segített!”

A könyv

A férfi játékszenvedélyéről nyíltan vallott egy könyvben, amely a Játékszenvedély – A függőségből kivezető utam címet viseli.

A könyv nagyszerű segítség a nyerőgépek rabjai számára. A szerző tapasztalatait és élményeit úgy mondja el, ahogyan azok valójában megtörténtek vele.

Ő ma egy gyülekezetet vezet és szenvedélybetegek számára ad tanácsokat. Megnősült és négy gyereke van. Mindezeket azonban nem tudta volna elérni, ha nem küzdötte volna le szenvedélyét.