Ha a kétségbeesés túl nagy és nincsen remény vígaszra – Csak az imádság segíthet!
A Haitiban pusztító földrengés felfoghatatlan, szinte apokaliptikus katasztrófa. A német lelkész, Fabian Vogt a a hr3 német rádióadó Egy pillanat című műsorában tartott áhítatában megpróbálta a pusztítás és a kétségbeesést valahogy megfogni, felfogni. Forrás: evangelisch.de / Fabian Vogt – Fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Valószínűsíthető, hogy több mint százezer a halottak száma. Egy 7-es erősségű földrengés miatt. És ez éppen a világ szegényházában. A világ már majdnem elfeledte Haitit. És most borzalmas módon újra a nyilvánosság fényébe került.
A legjobban azonban az ejt kétségbe, mennyire kettősen reagálok erre a katasztrófára. Egyfelől megijedek valahogy a közömbösségemtől. Mondom: Haiti? Az bizony nagyon messze van. Van elég gondom. Mit érdekel engem haiti?
És aztán egy percig arra gondolok, hogy mi lenne, ha a gyerekeim közül valamelyiknek esett vona ott baja? Ó Isten! És hirtelen átérzem azt a fájdalmat, azaz hogy inkább sejteni kezdek valamit abból a fájdalomból, amit most Haitin százezerszeresen éreznek az emberek. A szó szoros értelmében kicsúszott a talaj a lábuk alól. Nem csak a halottak nagy száma nyomasztó, hanem a több százezer egyéni sors.
Istennek kimutatni a fájdalmat
Hogyan kell, hogyan lehet ilyen kétségbeesett embereket megvigasztalni? Nem tudom. De csodálkozom valamin: Nem túl sokan kaptak telefonvonalat az elmúlt éjjel, hogy Haitiról hírt adjanak. De akiknek sikerült, majdnem mindannyian azt mondták: „Elkezdtem imádkozni!”
Istennel beszélgettek valamennyien. Neki mutatták ki fájdalmaikat, neki beszéltek az átélt borzalmakról. Kétségbeesve és mégis reménnyel telve. És mert a reménység a halálon túlmutat.
Ahogyan a Biblia is mondja: „Egy nap majd eljő egy világ, ahol nem lesz több fájdalom és jajkiáltás.” Nagyon remélem, hogy ez a hit most sokakat megvigasztal. Most, amikor arról van szó, hogy erős külső segítséggel egy egész országot kell újra felépíteni.
