Gázt bele, majd befék
Sok helyütt sikerült az utóbbi napokban, sőt mondhatjuk úgy, hónapokban beharangozni azt, hogy lesz egy médiaszoba a Szélrózsa 8. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozón, ahonnan napi frissítéssel tud majd dolgozni honlapunk. Minden szép és jó is volt. Jelen igényt, mint a média munkaág vezetője már februárban jeleztem, sőt az eszközigényléskor is leadtam – szeretnék három számítógépet, internet eléréssel. Még az utolsó héten is vállamat veregetve azt a választ kaptam, hogy hát persze, az egyik épületben van egy internetes szoba (mediaroom), ahonnan a beszervezett munkatársaimmal együtt dolgozhatunk. Aztán gázt adtunk, de hamar jött a befék. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Első napon, amikor megérkeztem, első dolgom volt a médiaszoba iránt érdeklődni, de a recepción nem tudtak rá választ. A szervezők között is érdeklődni kezdtem, akik a B épület felé mutogattak. A B épület igazgatója azonban értetlenkedett, mit sem tudott erről, visszairányított. Nem szeretem a pingpong labda szerepet, de futkostam, mit tehettem volna... A médiaszobának azonban hűlt helye volt. Ekkor azonban még nyomtam a gázt.
Második nap reggel hatkor keltem, átméreteztem az előző napi képeket és a saját laptopomról mobil internettel, mintegy két óra alatt sikerült is felraknom a netre 230 darab képet. Ezeket a képeket számos világi média használta fel.
A nap hátralévő részében tovább kerestem a termet. Ez persze megakadályozta azt, hogy csapatomat össze fogva normálisan tudjunk dolgozni. Kaptunk végül a recepción egy internet nélküli gépet (rulez!), valamint a B épület igazgatója megengedte, hogy használjam a szobáját, de miután odaültem egy penészes burgonyafőzelék és egy poshadt vizű akváriumban élő aranyhal mellé és a hányinger vett rajtam erőt, hát inkább nem mentem oda többet. Mea culpa!
Pendrive-okon adták át az újságírók cikkeiket, a hangfájlokat és a képeket is így kaptam. A 21. században, gyakorlatilag őskori módszerekkel. És persze ezzel megbénult mindenféle munka. Sikerült, elértétek.
Azt végképp nem értem, hogy ki és hogyan is gondolta mindezt. A saját zsebemből fizetett mobilinternettel alkalmatlan volt a további munka, mivel több száz kép feltöltését azzal nem lehet! De mégis hogyan lehetett volna?
De biztosan nem voltam elég kitartó, hiszen a második napon feladtam azt, hogy senki nem intézkedett, senki sem segített nekem. A gáz után tehát jött a befék.
Ezúton azonban szeretném kifejezni értetlenkedésemet azok felé, akiknek tisztük lett volna (máig nem tudom, kinek a tiszte!) a média szoba biztosítása:
Kérem szépen, ha úgy gondoljuk, hogy ez a találkozó a Magyarországi Evangélikus Egyház stratégiailag egyik legfontosabb rendezvénye, akkor miért nem biztosítjuk ahhoz a feltételeket, hogy erről a találkozóról valóban az egész világ értesülhessen?
Ha jelen esetben én vagyok a munkaági felelős, ha én vagyok a sajtóreferens; az, aki a világi médiával a kapcsolatot tartja a találkozóval kapcsolatban, akkor miért nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy nekem ehhez adottak legyenek a feltételek?
A válaszokat a szerkesztoseg@lutheran.hu email címre várom szeretettel.
