Elcserélt halottak – avagy tisztességgel eltemetni
Összecserélt két halott asszonyt egy temetkezési vállalat. A tévedés a temetés előtt kiderült, amikor felnyitva a koporsót, abban ünneplőbe öltöztetett asszony rokonuk helyett egy hálóinges asszonyt találtak a hozzátartozók, karjában egy infúziós tű csatlakozójával. A család lelkileg összeroppant. A vállalat elismerte később, hogy munkatársaik súlyos hibát követtek el, de a rendőrség szerint a történtek nem merítik ki a halottgyalázás bűncselekményét, ezért feljelentést nem fogadtak el. Bolla Zsuzsanna írása.
Hol vagyunk már attól a kortól és attól a gyakorlattól, amikor a halott embert hozzátartozói mosdatták meg és készítették fel a temetési szertartasra és utolsó útjára?! Társadalmunk idősei nem otthon, szeretteik körében halnak meg leggyakrabban, hanem valamely kórház, vagy idős otthon falai között.
Onnan elszállítva őket – boncolásra, hamvasztásra, temetéshez való felkészítésre, koporsóba rakásra – úgy kezelik őket, mint holmi árut, adják-veszik őket, dobálják, humánus érzelem, kegyelet, tisztelet, emberi értékek figyelembe vétele nélkül.
Régebben szertartásosan, tisztelettel készítették fel az örök nyugalomra a hozzátartozókat, ám ezeket a hagyományokat mára már mindenki elfeledte. A mosdatás, a felöltöztetés, az énekkel és imádsággal kísérés, a virrasztás falun még pár évtizede szokás volt, de ma már ott sincsen így.
Megvannak az erre szakosodott szolgáltató cégek, akiknek semmi köze az elhunythoz, számukra az egész temetés csak bevételi forrás. A pénzen kivül semmi, sem kegyelet, sem halott nem számit nekik. Az elvégzett munka után tartják a markukat és nem kevés pénzért sok esetben a hozzátartozók borzalmas, horrorba illő történetek részeseivé válhatnak.
A halottnak már mindegy – mondják, de mégsem. Attól még, hogy valaki halott, tisztelni kellene azt, hogy ő egy ember volt, aki élt, akit szerettek, aki szeretett és aki most már nem tud szeretni és szeretve lenni.
Arról nem beszélve, milyen borzalmas érzés az ilyesmi a hozzátartozóknak. A gyász maga sokszor elviselhetetlen terhet ró rájuk, évek, sőt évtizedek kellhetnek feldolgozni a megváltoztathatatlant, nemhogy ha ekkora sokk éri őket.
Borzasztó felelősség most odaállni lelkészként és tisztességgel eltemetni ezt a halottat, (ezeket a halottakat). Imádkozzunk, hogy kegyelettel nyerje el végső nyugalmát és nyugodjon békében!
