Egy különleges alkalomra – Amit ma megtehetsz...
A barátom kinyitotta a felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belőle, ami selyempapírba volt betekerve, majd ezt mondta: „nem egy egyszerű csomag, ez egy fehérnemű”. Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkékre. Forrás: laudetur.hu
Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
„Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha. Egy különleges alkalomra tartogatta. Rendben. Azt hiszem ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.”
Odament az ágyhoz, és odatette a fehérneműt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni. A felesége éppen akkor halt meg.
Felém fordult és azt mondta: „Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra. Minden nap, amit élsz, egy különleges alkalom.”
Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet.
Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat, anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebb időt dolgozva.
Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom mindennap. Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek, ha így döntök és úgy van kedvem. Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig, amikor csak akarom. A szavak, mint az „egy napon...” és a „majd legközelebb” kezdenek eltűnni a szótáramból. Tudom, hogy érdemes megnézni, meghallgatni, vagy csinálni most.
Nem tudom, mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz itt „holnap”, amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom hívta volna a családját, vagy a közeli barátait, talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat. Lehet, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence.
Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok, amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva. Bántana, mert elszalasztottam a lehetőségét annak, hogy lássam a jóbarátaimat, akiket majd meg akartam keresni „egy napon". Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket „majd egyik nap" meg akartam írni. Bántana, és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyerekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem őket.
Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést, vagy jókedvet adhat az életünknek. Mindennap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap.
Minden nap, minden óra, minden perc... különleges.
