Égtájoló rovat: Csali

Bármilyen bántók és ostobák voltak ezek a megnyilatkozások, az egyházak részéről tudtommal senki nem tiltakozott ellenük. A jobboldalhoz köthető lapokban és internetes portálokon viszont azonnal megjelentek a felháborodott kommentárok. Aláírásgyűjtést indítottak el, és a rádió megbüntetését szorgalmazták az Országos Rádió és Televízió Testületnél. Megszólalt Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke is, és „aljas provokációnak, a keresztények, a kereszténység elleni botrányos kirohanásnak” nevezte a szóban forgó mondatot, és jelezte, hogy pártjának képviselői bojkottálják a Klubrádiót. Több se kellett a baloldali-liberális publicistáknak Blogjában Tóta W. Árpád ezt kérdezi: „Mi a hörgés tárgya? Kivételezett, bírálhatatlan világnézet talán a kereszténység?” Andrassew Iván a Népszavában/blogjában pedig így gondolja tovább az immár elhíresült állítást:  „Csak jelzem, hogy évek óta ahány szentmisét meghallgatok, szinte mindegyikben elhangzik egy ugyanilyen mondat az ateistákról, noha nem hiszem, hogy mi, ateisták a gyerekekre nézvést bármiben veszélyesebbek lennénk, mint a keresztények. Illene egyszer tőlünk is bocsánatot kérni.” Majd pedig – mintegy továbbgondolva Para-Kovács kereszténységet és a pornográfiát egy lapon említő mondatát, a katolikus egyházban feltárt pedofil jelenségekre utal, egyebek mellett arra, hogy ezer és ezer gyermeket rontottak meg papok.           

Ám nem hinném, hogy az újságíró épületes kijelentése ezeket az ügyeket akarta volna emlékezetbe idézni. Valószínűbbnek tartom, hogy a megnyilatkozás beilleszkedik egy olyan sorba, amelyben egy önmagát liberálisnak tartó kör a szabadelvűséghez teljesen méltatlan, intoleráns módon fejezi ki nemtetszését a vallásossággal szemben. Mintegy tesztelik a hívők türelmét: mikor szakad már el a cérna? Mert ha valaki indulatosan viszontválasszal él, akkor lehet mondani: „No lám, milyen gyűlölködők ezek a keresztények! Bort isznak, és vizet prédikálnak!” Ez pedig valóban provokáció, főleg ha egy-egy egyházi ünnepre időzítik a megnyilatkozásokat. Három példát idézek hirtelenjében. A fent már idézett blogger néhány éve karácsony után Jézus körülmetélésén élcelődött, minősíthetetlen szóhasználattal. Ugyanő pünkösdkor Távozz, Szentlélek! címmel írt harsány publicisztikát. Természetesen nem vonható kétségbe az ő véleménynyilvánításhoz való joga, ám a „kinek az érdeke?” klasszikus kérdését érdemes ebben az esetben is feltenni. A harmadik, ünnepre időzített eset a Tilos rádióé volt, amikor a műsorvezető „kiirtanám az összes keresztényt” mondattal lepte meg a szentesti hallgatóságot. 

E Tilos rádiós eset utóéletét rendkívül tanulságosnak és a mostani történések kapcsán felidézendőnek érzem. Akkor ugyanis – talán a provokátorok legnagyobb örömére – mind többen és mind hangosabban tiltakoztak az ünnep meggyalázása ellen.  A háborgók egyre radikalizálódtak, és a végén bizony egy fiatalember nyilvánosan elégetett egy izraeli zászlót a Tilos rádió épülete előtt.

Nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, de akár létezhet most is egy ilyen forgatókönyv. Sértsük meg a keresztényeket, számítva az ő hangos tiltakozásukra. A szolid vallásosok érdekképviseletében majd megszólalnak a jobboldali pártok, és – ami még látványosabb – fogadatlan prókátorként majd megjelennek mellettük a radikálisok is. A tiltakozó gyűléseken majd együtt lehet filmezni a rózsafüzért tartó nénikét egy a Magyar Gárda egyenruháját viselő fiatallal. Így aztán ország-világ láthatja majd, hogy a magyarországi egyházak milyen intoleránsak és kirekesztők, fényévekre a jézusi eszméktől, és többé már azt sem leplezhetik, hogy mennyire összefonódtak a szélsőjobbal.

Para-Kovács Imre minapi nyilatkozata: csali, amelyet az újságíró bedobott a választások előtti Magyarország tavába. A szorgos horgász és a sok kíváncsiskodó pedig alig várja, hogy a hal jelképéhez amúgy is kötődő egyházak ráharapjanak arra. Tartok tőle, hogy a politikai kereszténység nevű hal be is kapja a horgot. A parton várva várják már ezt a pillanatot. Ha ez bekövetkezik, akkor egy erőteljes rántással kifogják, majd közszemlére teszik ezt a csúnya halfajtát.

Kilépek a metaforikus beszédből, hogy mindenki számára egyértelmű legyek. A fent idézett otromba megnyilvánulások nem azért veszélyesek az egyházakra nézve, mert azokban bármiféle kárt is tudnának tenni, hanem azért, mert azok rosszabb énjét hozhatják felszínre. Gőgös lelkülettel és a bosszúvággyal nem fogunk embereket Krisztus ügyének megnyerni.  A düh soha nem jó tanácsadó, a „szent harag” pedig könnyen olyan barikádokra viszi az egyházat, amelyek idegenek tőle. Különbséget kell azonban tennünk politikai és közéleti kereszténység között. Az előbbi a hatalommal függ össze és előíró, normatív jellegű, az utóbbi viszont ajánlattevő. A politikai kereszténység pártok védelmét keresi, a közéleti kereszténység felülemelkedik a részérdekeken. 

Egy gyerek fejlődését két dolog tudja délelőtt tönkretenni, a kereszténység és a pornográfia? El van rontva az ember napja, ha kora reggel keresztényekre ébred? Szellemesnek szánt, valójában buta mondatok ezek. De azért még ne beszéljünk keresztényüldözésről. Inkább idézzük fel, hogy az egyik legrégebbi keresztábrázolás – egy római falfirka – a megfeszített Krisztust szamárfejjel ábrázolta.  Nem hiszem, hogy az őskeresztyének jogorvoslatért fordultak volna a sajátos graffiti alkotója ellen. Sokkal inkább vállalták a tanítványságot, és küldetésük hitelességét igyekeztek növelni. Mi is inkább saját szolgálatunkat helyezzük mérlegre. Tudunk-e úgy hinni, úgy élni, úgy bizonyságot tenni, és főképpen úgy szeretni, hogy azzal Jézus Krisztus tanítását hozzuk közel a ma emberéhez. Nemcsak délelőtt vagy kora reggel.