East Balkán – egy tragédia margója

15 éves fiának csak egy kérdést tesz fel, mielőtt az buliba indul: „Fiam, mennyi pénzre van szükséged?" Teheti ezt azért, mert megbízik benne, mert óvodás kora óta sokat beszélgetnek, mert tudja, hogy a beleplántált értékrend nem engedi meg, hogy a fiú pótszerekkel próbálja feldobni a hangulatát. Nem ilyen szerencsések azok a gyerekek (és sajnos ők vannak többen), akiket „7 perces ementáli gyerekeknek” is nevezhetünk. Ők azok, akikkel felmérések szerint szüleik naponta csupán átlagosan hét percet foglalkoznak, s ebből kifolyólag az ementáli sajthoz hasonlóan teli vannak lyukakkal, amiket hiába próbálnak betömködni különféle pótszerekkel. Amint a szer hatása elmúlik, a lyukak ismét üresen tátonganak.

Felgyorsult világunkban ezek a fiatalok egyre inkább eltávolodnak a munkát és pénzt hajszoló szüleiktől. Ma egy nemzedék alatt annyit változik a világ, és benne a fiatalok, mint korábban 3-4 nemzedék alatt: amiről a mai idősebb korosztály azt gondolja, hogy modern, az a fiatalok számára már régen elavult. A család megtartó ereje azonban örök és változatlan érték kell, hogy legyen.

Zacher Gábor az osztályán megfordult betegekről készített sokkoló felvételekkel bizonyította, hova juthatnak a mai fiatalok, akik nem
bizalmi légkörben nőnek fel, hanem fenyegetések, fizikai bántalmazás, magány elől menekülnek az utcára. Késő, ha az úgynevezett „drogpervencióval" próbálunk rajtuk segíteni. A prevenciónak csecsemő korban kell elkezdődnie: szeretettel, odafigyeléssel, érdeklődéssel.

„Szabadságra vagytok elhíva" (Gal 5,13) – ez volt a mottója az egyházkerületi missziói napnak, jól illeszkedve egyházunk „Reformáció és szabadság" elnevezésű tematikus évéhez.

A szabadság azonban, ahogy a kábítószer vagy alkohol foglyai is bizonyítják, ilyen esetekben inkább megkötözöttség. Jó lenne, ha gyermekeinket a Pál apostoli ige alapján arra tudnánk nevelni, hogy „minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad
nekem, de ne váljak semmi rabjává." (1 Kor 6,12). Úgy legyen!