Böjt, várakozás – Versekkel és képekkel

Banka Gabriella:

Az Isten Fia  

Úgy élt itt, mint bármelyikünk.

Leköpték, és meglehetett verni,

Őt, aki mindenkit megért, s kit

nem érthet egészen senki.

Úgy született, mint bármelyikünk,

aprócskán, sírón, meztelen,

barátul, testvérül jött nekünk,

s az Atya kísérte nesztelen.

Úgy született, mint bármelyikünk,

magát átadó bizalommal,

hogy lesz, aki a szívére veszi,

életét  óvó nyugalommal.

Úgy született, mint bármelyikünk,

sokféle bajnak célkeresztje,

míg nem eszmélt, hogy mi végre

lett, gyötrődött hogy felfedezze.

És úgy gyötrődött mint

Bármelyikünk, fájt neki éhség,

Kin és bánat, örült ha hittel

Találkozott, és kész volt nála a

bocsánat.

És úgy halt meg, ahogy soha, senki.

Mindnyájunk bűnét vette fel!

Isten titkának, ez legszebb csodája,

teljes figyelmet érdemel.

Feltámadt a halálból és az Atyához

tudott menni, s visszajön értünk

hűségesen, ezt merni kell végre hinni.

*

Jézus Krisztus 

A Fiú, anyjának drága, az

Atyának, egyszülött fia.

Testvér, barát, hű, s igaz,

és Istennél van az otthona.

Ember Ő, sebezhető, törékeny,

szemében emberi a könny.

Isten Ő, világot teremtő,

akiben soha sincs közöny.

Ács, ki hidat épít az ég és

a föld közé, tudós, aki

természeti törvényeket alkot.

Tanító, ki szeretve oktat,

okos szemében ott a láng,

tanít nekünk, egy új világot,

és saját szellemét adja ránk.

Orvos Ő, aki életre  gyógyítja

a halottakat.

Bíró, aki bölcsen ítél

házasság törő asszonyoknak.

Pap, ki nem csak híveket,

de hűtleneket ölel.

Ki nem kér magának kegyelmet,

s csak miértünk követel.

Koldus,aki kosárral karján,

kenyereket osztogat, hitet

koldul, szállást szívünkbe

és terheinktől fosztogat.

Vándor aki tudja útját, nem

 változtat célt és tervet,

férfi, aki észreveszi a kisírt

szemet és a terhet.

Áldozat Ő, meghalt miértünk,

keresztje, jelként az úton áll,

hogy emlékezzünk a mentő szóra,

Ő keres minket és megtalál.

Van e más ki meghalna érted?

S ha lenne is hogy támadna fel?

Hogy halálon túlról visszajőve,

soha, de soha ne hagyjon el.

Király ő, mindig nagyszerű,

csodálatosan egyszerű.

Kusza értelmünk gyógyítója,

Isten Lelkének hírhozója.

Ajándék Ő, levél, üzenet,

Égi Atyánk utolsó szava:

Szeretlek, várlak gyermekem,

hívlak, és kérlek jöjj haza!

*

Kereszttel jelölted 

Keresztel jelölted meg

A hozzád vezető utat,

kétezer éve áll, tolvaj

ellophatja, elkorhadhat,

benőheti erdők bújtató

lombja, elsodorhatja

ár, morzsolhatja rozsda,

áll a kereszt szívünkben,

s gondolatainkban, Rólad

beszélőn, Hozzád hívón,

értünk emelve, örökre

bízón, áll a kereszt

vádakat bírón.

Két ezer év, kétezer

tavasz, szüntelen

hívogatás, vígasztaló,

életet adó, megváltó

feltámadás!

Már mindent megkaptunk

egészen, már mindent

tudhatunk merészen,

mi az, mi mégis várat?

Nem kell a bűnbocsánat?

Megkötöz örökölt gőgünk,

engedetlenségünk, hazug

életünk, békíthetetlen,

s az Igazságra úgy nézünk,

mint mi hihetetlen. 

*

Megváltva, mégis öntelt bután 

Hát itt vagyunk még porba hulltan,

a jövő számára elavultan,

meggyőződéseink börtönében,

s bár kitolul vérünk, ezer résen,

nem fogadjuk tőled az örömhírt

hogy  “Elvégeztetett!”

Megváltva, mégis öntelt bután,

bilincsekkel díszítjük magunkat,

felmentést sem adunk csak

magunknak, nagy és szakadatlan

irgalom kell minekünk, bocsáss

meg ezért Istenünk!

Mi minden erőnkkel engedetlenek,

mást gondolók, mint amit szólunk,

szólót játszunk, csupa szólós közt,

és bántjuk egymást, hogy majd

bekötözd.

Felmérhetetlen az aki Te vagy,

mi pedig legyintve ismerünk,

hőn irgalmas az a kegyelem,

mely szemünk elől elfedi szívünk.

Vélt királyságukat , sokan védik,

okos bolondok nyernek itt hazát,

hogy országodat elcserélik. 

*

„Most még lehet, most még szabad,

 borulj le a kereszt alatt.”  

Amikor majd múlik a világ,

és az egek a földre hullnak,

ébresztő rettenet süvít, s

mindenki meglát majd Úrnak.

Amikor majd múlik a világ, s

megáll az idő, csak az ember szalad,

amikor egyetlen lehelleteddel, a

zsarnokkal elbánsz egymagad,

amikor majd múlik a világ,

meglátnak mind, kik nem is vártak,

s itt állunk majd, mint elveszettek,

vagy mint, örökre megtaláltak.