Bátor Ligeti Mária: A vacsoravendég – novella
A csarnok bejáratánál kővedrek álltak, melyekbe két szolgáló apró fejű virágokat helyezett. Éppen végeztek, amikor elősietett a ház ura, hogy köszöntse a csarnok lépcsőzeténél megjelenő vendégeket. Szöveg: Bátor Ligeti Mária
– Mester! – kiáltotta. – Fáradj beljebb a hajlékomba a te tanítványaiddal!
Felvezette őket a színes kövekkel kirakott, lapos lépcsőzeten. Jézus a boltozati oszlopnál lévő székre ült le. Az egyik szolgáló bőrtömlőből vizet töltött egy aranymíves tálba, lemosta Jézus lábairól az út porát, damaszkuszi kendővel megtörölgette, aloéillatos balzsammal hűsítette a bőrét.
– Uram, megszentelt lesz az, amihez hozzáérsz bűnös hajlékomban – mondta elfogódott hangon Lévi Máté.
Egy szolga szantálfából és usiragyökérből készült illatos permetet szórt a bágyasztóan meleg levegőbe. A háttérben feldübörgött a mószuli dob, a körülötte lévő csörgők izgatott csilingelésbe kezdetek, s ezek dallamába fonódott a lant és egy tantri lágy hangja.
Étvágyat keltő, illatszeres szelencéket helyeztek az asztalra, amikor Lévi Máté a főhelyre vezette Jézust. A saját helyére.
– Mester – hálálkodott –, békesség költözött lelkembe tegnap óta, amióta elhívtál tanítványaid közé. Ennek örömére ünneplünk most. Féltem, hogy nem jössz el hozzám, a megvetett emberhez.
Egyre megindítóbban szólt a zene. A szolgák sürögtek-forogtak az ételekkel. Amikor az első csillag megjelent a szilvakék színű égen, mécseseket és lámpásokat helyeztek a falból kiálló gerendavégekre. Hirtelen imbolygó árnyak jelentek meg az étkezőcsarnok falán, majd a gyér fényben láthatóvá vált néhány ember, akik egyenesen Jézus felé tartottak.
– János tanítványai vagytok – szólt Jézus.
– Azok vagyunk – hangzott.
– Székeket és asztalokat hozzatok! – kiáltott Lévi Máté a szolgáknak.
– Hagyd! – szólt egy rideg hang. – Hozzád és vámszedő barátaidhoz nem ülünk le egy asztalhoz!
– Így igaz! – hangzott a félhomályból. – Lévi Máté! Te és az itt lévő vámszedők vallásilag tisztátalanok vagytok! Pogányokkal kereskedtek!
– A rómaiakat szolgáljátok! Heródes Antipász hivatalnokai vagytok!
– Gyilkosok, paráznák, rablók között a helyetek!
– Mérték felett vámoljátok meg a zsidókat! – kiabáltak innen-onnan.
Zűrzavar keletkezett. Akkor csendesedtek el, amikor Jézushoz odalépett egy farizeus.
– Keddi nap van – mondta visszafojtott hangon, egészen közel hajolva Jézushoz –, ez az egyik böjtnap, ilyenkor minden tisztes zsidó böjtöl...
János egyik tanítványa a farizeus szavába vágott.
– Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? A böjtre ok az is, hogy János börtönben van.
Jézus elgondolkodva megtörölte a kezét egy kenyérdarabkával, amit aztán az asztal alatt várakozó kutyának dobott.
Feszült csend keletkezett.
– „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velünk van a vőlegény?” – szólalt meg Jézus, és hosszasan nézett a szemükbe. Majd így folytatta: – „De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.”
– Így igaz – helyeselt az egyik tanítvány. – A menyegző hét teljes napig tart, ebbe beleesnek böjtnapok is.
– Most Jézus a vőlegény – szólalt meg egy tanítvány. Arcán hirtelen fájdalom suhant át. – De majd elvétetik tőlünk – tette hozzá keserűen.
Jézus így folytatta:
– „Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támad. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”
Ismét csend állt be. Jézus szavain gondolkodtak.
– Való igaz – szólalt meg valaki. – A bőrtömlő nyáridőben kiszárad, nem bírja el a must forrását. Szétreped. Az új szövetből való folt meg mosáskor összehúzódik a régi, keshedt ruhán, és kiszakítja azt.
– Értem a példázatot – mondta az egyik. – A régi és az új szemléletről szól. Csak úgy maradhat meg mindkettő, ha külön tudjuk választani, hogy ne essen bármelyikben is kár.
Sercegett a mécses olaja. Sokáig gondolkoztak Jézus szavain, s még az ellenségei is megértették, hogy az új idők és régi előírások, szabályok titokzatos kölcsönhatásaiban a körülmények igaz megítélésére célzott Jézus.
a novella