Az imádság alkalma és akadálya – „Menj be a belső szobádba!”
„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és... imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van...” Máté 6,6. Jézus nem azt mondta: „Álmodozz titkon Atyádról, hanem azt, hogy IMÁDKOZZ titkon Atyádhoz.”Az imádság az akarat erőfeszítése. Miután bementünk belső szobánkba és magunkra zártuk az ajtót a legnehezebb dolog: IMÁDKOZNI. Nem tudjuk helyes vágányra terelni a gondolatainkat, s az első dolog,ami akadályoz minket:g ondolataink elkalandozása. A magános imádkozás nagy harca akörül folyik, hogy legyőzzük értelmünk fegyelmezetlenségét. Chambers Oszvald nyomán: Kiss József.
Fotó: Bolla Zsuzsanna
Fegyelmeznünk kell gondolatainkat és központosítanunk kell a teljes odaadással való imádkozásra. Kell, hogy kiválasztott helyünk legyen az imádkozásra. Amikor oda megyünk, szinte ránk zúdul a „legyek csapása.”
Ezt is azt is meg kell tennem. „Zárd be az ajtódat”. A titkon való csendesség azt jelenti, hogy határozottan becsukjuk az ajtót minden más érzelem előtt, és Istenre gondolunk.
Isten titkon van, és titkon néz minket. Nem úgy néz minket mint mások, avagy ahogy mi nézzük önmagunkat. Mikor titkos helyen vagyunk, lehetetlen kételkednünk Istenben. Sokkal bizonyosabbakká válunk felőle, mint bármi más felől.
A ti Atyátok – mondja Jézus – titkon van és sehol másutt. Lépj be a titkok helyére, és a központban mindjárt meglátod Istent, aki állandóan ott van. Szokd meg, hogy tárgyalj Istennel minden dolog felől.
Hacsak a felébredéskor azzal nem kezded a napot, hogy szélesre kitárod az ajtód és bebocsátod Istent, egész nap rossz irányba halad a munkád. De nyisd ki az ajtód egész széltében, és imádkozz Atyádhoz titkon, akkor minden ügyed magán fogja viselni Isten jelenlétének bélyegét.
