Állatvilág: szuper intelligens delfinek, gyilkos orkák és monogám békák
„Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett és az égbolt alatt. És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön!” 1Móz 1,20-22. „Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.” Zsolt 8,5-9 – Az utóbbi napokban számos meglepő hír látott napvilágot az állatvilág berkeiből. Most ezeket szedtük össze csokorba. Forrás: MTI
Az ember csak kicsit intelligensebb a delfinnél
Az ember intelligensebb a delfinnél, igaz, éppencsak – derült ki az atlantai Emory Egyetem kutatásából, amelyet a legnagyobb amerikai tudományos szervezet, az AAAS éves konferenciáján ismertettek San Diegóban.
Lori Marino amerikai kutató a palackorrú delfinek szürkeállományát vizsgálta behatóan, hogy pontos ismereteket szerezzen. A kutatások során kiderült: a delfinek némileg kisebb agyállománnyal rendelkeznek, ezzel szemben agyuk erősebben barázdált és nagyobb a felülete – ez utóbbi kiegyenlítheti a „hiányzó” tömeget.
A palackorrúak agyának barázdáltsága különösen a neocortexet, vagyis az agykéreg külső rétegét érinti, ami felelős az összetettebb gondolkodásért és az öntudatért – számolt be Marino a szervezet hétfőn zárult éves konferenciáján.
Az ember és a delfin közötti intelligenciaverseny továbbra is szoros, egy „vesztes” kiléte azonban már nyilvánvaló: az emberszabásúak – például a csimpánzok és a gorillák – a palackorrú delfinekhez és más delfinfajtákhoz képest is jelentős hátrányban vannak.
Az emberszabásúak agya mindössze kétszer olyan nagy, mint a hasonló méretű állatok átlagos agymérete. A delfineké ezzel szemben ötszöröse annak, mint azt testméretük alapján várni lehetne, az emberé pedig hétszerese. Az emberszabásúak a más szempontokat – többek közt az agy felépítését – tekintve is jócskán elmaradnak a delfinektől.
A palackorrúak minden követelménynek eleget tesznek, amelyek szerint az egyes példányokat egyéniségként lehet kezelni – vélekedett a kutatási eredmények értelmezését illetően Thomas White, a Los Angeles-i Loyola Marymount Egyetem etika professzora.
Egyaránt vannak pozitív és negatív érzéseik, érzelmeik. Öntudattal is bírnak, és képesek megszabni viselkedésüket. Észreveszik magukat a tükörben – erre ez az emberen és az emberszabásúakon kívül csak ők képesek. Megismerik egymást és tisztelettel közelítenek társaikhoz. A palackorrúak meg tudnak oldani összetett feladatokat, mindezt analitikusan és tervszerűen teszik.
Megölte az idomárt a kardszárnyú delfin
Megölte idomárját egy kardszárnyú delfin egy floridai delfináriumban. Az idomár éppen elkezdte volna a delfinbemutatót, amikor az állat lerántotta a víz alá, és addig cibálta, amíg meghalt. A közönséget azonnal kiterelték a lelátókról.
Megtámadta és széttépte idomárját egy karszárnyú delfin a floridai Orlandóban található SeaWorld vidámparkban. Az idomár éppen befejezte a showműsort bevezető szöveget arról, hogy mit fog látni a közönség, amikor a delfin feljött a víz felszínére, és fogaival megragadva, a medencébe rántotta a nőt. „Igazán begyorsult a medencében, felvetette magát a levegőbe, megragadta az idomár derekát, és elkezdte rángatni körbe-körbe (a medencében), még a cipője is leesett” – idézte a Local 6 helyi televízió az egyik szemtanút.
Ekkor bekapcsoltak a delfinárium szirénái, és mindenkit kitereltek a nézőtérről, majd elhalasztották az előadást. A vidámparkot nem zárták be. Mire a mentők kiérkeztek, a nő már nem élt. Az ügyben a helyi munkaügyi hatóság indított vizsgálatot.
A helyi tévé szerint az idomárra támadó, Tillikum nevű, de csak Tillynek becézett delfinnel korábban is volt probléma. 1991-ben egy másik delfináriumban vízbe fojtotta az egyik idomárt, 1999-ben pedig Orlandóban egy hajléktalan férfi pucér holttestét találták a medencéjében. A férfiről azt feltételezték, hogy megfulladt a hideg vízben, amikor vagy bemászott, vagy beesett az állathoz, vagy az berántotta magához. A férfi testén harapásnyomokat is találtak, és a delfin az úszónadrágját is leszaggatta - írja a Los Angeles Times.
Megtalálták az első monogám békát
Az ebihalkeltető nagyságától függ, hogy hűségesek-e egymáshoz a dél-amerikai nyílméregbékák vagy sem – derült ki egy amerikai kutatásnak köszönhetően, amelynek eredményeit a The American Naturalist című folyóiratban adják közre.
Jason Brown, Victor Morales és Kyle Summers a perui utánzó nyílméregbéka, a Ranitomeya imitator párzási szokásait vizsgálta. A monogámnak tartott kétéltű korábban sem volt ismeretlen a tudomány előtt, sokan kutatták szokásait. Párzás után a nőstény levelekre rakja le a megtermékenyített petéket, a kikelt ebihalakat a hím egyenként, hátán viszi át a broméliafélék levelein összegyűlt apró víztócsákba. Hat békaporonty kerül minden egyes kis medencébe, és az apróságok fölött a hím őrködik.
Amikor az ebihalak megéheznek, a hím szólítja párját, aki egy megtermékenyítetlen petét rak le minden egyes keltetőbe, ezt fogyasztják el táplálék gyanánt a békaporontyok – idézi a BBC a tanulmányt. Bár a Ranitomeya imitator békapárjai teljes egységben cselekednek, az amerikai kutatók most kiderítették a hűség határait.
Jason Brown és kollégái több békapártól vettek DNS-mintát, majd genetikai vizsgálatoknak vetették alá az utódok több nemzedékét is. Mint kiderült, a Ranitomeya imitatoroknál tizenkét békafamíliából tizenegyben a hímek és a nőstények mindvégig hűségesek voltak egymáshoz, és közösen nevelték fel csemetéiket. A tizenkettedik családban a hím két nősténnyel párosult, ám ők is közösen gondoskodtak a kicsikről. Így a Ranitomeya imitator az első kétéltű, amely esetében a genetikai vizsgálatok bizonyították monogám természetét.
Ugyanakkor a Ranitomeya imitatorhoz igen hasonlatos másik nyílbékánál, a Ranitomeya variabilisnál a hűségről már szó sincs. Az utóbbi békafajta esetében az ebihalak ötször nagyobb víztócsában nevelkednek, mint a Ranitomeya imitator porontyai. A nagyobb vízfelület több élelmet kínál, így az apróságok nevelésében a nősténynek semmiféle szerep sem jut, az ebihalak gondozását kizárólag a hím vállalja magára.
Amikor a kutatók mindkét békafajta ebihalait a megszokottól eltérő méretű víztócsába helyezték át, kiderült, hogy a nagyobb medencében, ahol sok volt a táplálék, a békaporontyok gyorsabban nőttek, viszont szülői segítség nélkül a kis vízben nem voltak képesek megélni. A Ranitomeya imitator esetében, amikor az ebihalak a leveleken összegyűlt vízben nevelkednek, mindkét szülő gondoskodására szükség van a túléléshez, így a békapárok együtt maradnak. Ha azonban az ebihalak nagyobb tócsába kerülnek, a békapároknak már nem kell hűségesnek maradniuk egymáshoz, hiszen nincs szükség az együttműködésre utódaik felneveléséhez.
