Adventi gondolatok Pilisről
Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké." Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek. 1Pt 1,22-25 Forrás: pilisievgyul.blogspot.com
2009 adventje talán a szokásosnál is komorabb, leterheltebb időszakban érkezik meg az életünkbe. Az elmúlt évek viszonylagos nyugalma után ma csak sorolni tudnánk az életünket, egészségünket, munkánkat, biztonságunkat feszegető kérdéseket.
Minden ember érzi ezt a növekvő bizonytalanságot, az életünk, a szeretteink iránt érzett felelősségünk súlyát. Kapunk-e munkát, miből oldjuk meg a karácsonyi ajándékvásárlást, lesz-e elegendő fűtőanyagunk, mi lesz az egészségünkkel, mi lesz a biztonságunkkal; a kérdések csakúgy záporoznak, de kevés az emberi erőnk és bölcsességünk, hogy megválaszoljuk azokat.
Talán ebben a különösen is kiélezett helyzetben még nagyobb kontrasztot mutat nekünk Isten igéje. Ebben a nagy zűrzavarban el kellene gondolkodnunk azon, hogy a lelkünk tisztasága és megtisztulása nélkül hiába erőlködünk a szépre, a jóra, a szeretetre. Az elfáradt, megfakult, bepiszkolódott lélek nem lesz magától tiszta. A szeretet ünnepére készülve talán az sem banális feladat, hogy tényleg szeretettel készüljünk szeretetet adni és kapni. A képmutatást már túl jól ismerjük. Talán már magának a képmutatónak is fárasztó mindig erőlködni azon, hogy más képet mutasson, mint aki és ami valójában. Gondoljunk arra, hogy Isten úgyis ismer bennünket. Miért ne lehetnénk azok, akik vagyunk, hátha úgy könnyebb lenne a boldogságot, az igazi örömöt, a szeretetet megragadni.
És még egy érdekes adventi gondolat kirajzolódik ebből az igéből: ebben a nagyon is mulandó világban, annak minden fájdalmával és terhével együtt nekünk Isten mégis kulcsot ad a romolhatatlan, maradandó és örök világ felé. Ezt pedig Jézus Krisztus által teszi értünk és adja nekünk.
Megtisztulás, szeretet, örökélet – ezeket a kincseket bízza ránk az Isten 2009 adventjének kapujában is. Örök értékek ezek, amelyek nem csupán színei lehetnek ennek az ünnepnek, hanem megújult életünk szerves részei. Boldognak mondja a Biblia azokat az embereket, akik kincsesládájukba ezeket az értékeket gyűjtik…
Áldott adventi készülődést kívánunk gyülekezetünk minden tagjának!
Pángyánszky Ágnes és Krámer György lelkészek
