Advent: Várakozás böjtölve, békében
Az advent szó a latin adventus szóból ered és érkezést jelent, ami Jézus Krisztusnak, Isten Fiának, karácsonyi, világba való megérkezésére, megszületésére utal. A négy vasárnapból álló adventi időszak az örömteli várakozás ideje, az emberek karácsonyra, a nagy ünnepre készülnek. Sajnos korunkban egyre inkább jelentőségét veszti az eredeti várakozás békéje, ezért megpróbáltuk számba venni a hagyományokat. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A november 27. és december 3. közé eső első vasárnapon kezdődik a protestáns és a katolikus egyházakban az egyházi év. A szentesti istentiszteleten pedig befejeződik az adventi időszak és kezdődik a karácsony. Adventben a liturgikus szín a lila, mint a vallásos bűnbánat jelképe.
Jézus születése óta a karácsonyhoz hozzátartozik a reménység és a kívánság is. A keresztény hit szerint Jézus második nagy eljövetele még előttünk van, a békesség és a megbékélés ígérete még nem teljesedett be. Egykoron Jézus Kirsztus életében, az emberek között végzett szolgálatában ennek már előjelei megtapasztalhatóak voltak, de a világméretű beteljesedés még hátravan. Minden adventtel azonban mindez egyre közelebb jön hozzánk.
Az óegyház idején, az egyháztörténet első évszázadaiban még nem úgy ünnepelték adventet, ahogyan mi. A hatodik század folyamán még hat hétig tartott, de aztán Nagy Gergely pápa négy vasárnapra csökkentette az időtartalmát. Akkor kisböjti időt is bevezettek, ami hasonló volt a húsvéti időszak előtti böjthöz. A XI. században aztán teljesen általánossá vált, de 1917 óta már a katolikus egyházjog szerint sem követelmény a böjtölés. Pedig a dolgokról való lemondás, az önmagunk javaktól való mentesítése segíthet az ünnepre való koncentrálásban.
Jézus születésére várni békességet is feltételez. A négyhetes időszakban az ember bűnbánatot tarthat, végigondolhatja az elmúlt egy évet és megtisztulhat szívében, megbékélhet a világgal és az emberekkel.
Számos hagyomány nőtte ki magát: a legismertebbek az adventi koszorú és az adventi kalendárium. A sötétségben egymás után gyulladnak ki a koszorún lévő gyertyák fényei, a napok múlásával pedig egyre-másra nyílnak ki a kis ablakok a kalendáriumon. Ezek azonban nem a manapság elburjánzott fogyasztásról, giccsről, pénzről kellene, hogy szóljanak.
Ahogyan a karácsonyi ajándékozás sem a pénzről szól. Egykor a béke jeleként és az egymás irán érzett szeretet kimutatásaként adtak az emberek egymásnak apró ajándékokat. Nem volt ez kötelező érvényű dolog, hanem sokkal inkább jelképes gesztus volt, egyfajta üzenet a másik felé.
A dolgok azonban másféle mederbe terelődtek és nmanapság már általános a vásárlási láz, az ünnep előtti bolti őrület. Jézus csodálkozva néz ilyenkor bennünket és kérdőn fordul felénk: „Ki mondta nektek, hogy az én születésnapomon egymást halmozzátok el ajándékokkal? Sokkal inkább itt lenne az alkalom arra, hogy felém forduljatok és rám figyeljetek!”
Jézusnak kell tehát állnia a középpontban és nem szabad, hogy róla elterelődjön a figyelem. Az adventi istentiszteletek bibliai alapigéi is Jézusra fókuszálnak: születésének örömhíréről, róla szóló jóslatokról, Keresztelő Jánosról, Jézus előfutáráról szólnak. Tekintetünk tehát az érkezésre néz, a békességre, a bűnbánatra és a reménységre figyeljünk ezekben a napokban.
