A táplálkozás sajnos sokszor szociális kérdés
Amikor egyik barátnőm elrángatott magával nemrégiben egy biopiacra, azt hittem, hogy valódi kofák között kell majd lépkednem és alkudoznom. A friss zöldségeket és más biocuccokat azonban egy fedett bevásárlóközpontban kaptam meg. Olyan termékekkel is találkoztam, amiről magam sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Az árak pedig háromszorosa voltak az általam megszokottnak. Ebből azt a konzekvenciát vontam le: a tudatos táplálkozás azok számára elérhetetlen, akik hónapról hónapra élnek. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A szabadon futkárózó tyúkok stresszmentes tojása majdnem háromszor annyiba kerül, mint egy sima bolti átlagos tojás. De nincsen ez másként a kenyerek áraival sem. Ha egy családban azonban minden apró fillér és forint értékes pénz, akkor valószínű nem fog az ilyen termék mellett dönteni az anyuka, amikor gyerekeinek bundáskenyérre valóra vadászik a boltban.
Magyarországon is egyre gyakoribb, hogy sok gyerek korgó gyomorral fekszik le, s testvéreivel csak a babákkal játszhatják el a vacsora rituáléját. Csak másnap reggel az iskolában kap enni, s bár egyre több iskolában ügyelnek arra, hogy egészséges ételek kerüljenek tányérjukra, mégsem fogják a biopiac-terméket vásárolni.
Sajnos a szegények éheznek a világ minden országában és nem nagyon van arra már energiájuk, hogy az egészséges táplálkozásra ügyeljenek – örülnek, ha asztalukra kerül a napi betevő falat. Másfelől viszont érdekes megállapítás az is, hogy az egészségtelen táplálkozás következtében mégis sok a túlsúlyos gyermek, különösen a szociálisan rászorulók között, amivel megnő számos betegség kockázata, így a szív- és érrendszeriek, valamint a cukorbetegségé is.
Egyik oldalon az ember látja a fanatikusan sportolókat, tudatosan étkezőket, kalóriaszámlálókat, fogyókúrázókat, akik már csak zsírszegény joghurtban bírnak gondolkodni és egyetlen falat fehér kenyeret meg nem ennének. A másik oldalon pedig látjuk azokat, akik ügyet sem vetnek semmire. Csak együnk és kész – ez a hozzáállásuk. Egyszerűen vagy azért, mert pénztárcájuk miatt nem tudnak tudatosan étkezni, vagy pedig azért, mert már génjeikbe beidegződött az éhenhalástól való félelem és még akkor is esznek, amikor nem kellene.
Ezt a kontrasztot láttam a bioboltból jövet is, amikor táskámban a tudatos vásárló termékeivel, felszállva a tömegközlekedésre, emberek tucatjait láttam zacskóból, futva-sietve enni valamelyik gyorsétterem, vagy frissen-sütöde termékét. Az utcán mindenfelől kandikálnak ránk az éttermek, kifőzdék, sokan nem is főznek otthon, hanem csak gyorsan valahol valamit bekapva loholnak a meló után. Pedig mennyivel jobb lenne ülve, egy szépen megterített asztalnál enni, a család körében, házias, egészséges ízeket magunkhoz véve? Hát igen, ez szociális kérdés.
