A nők depressziósok lesznek, a férfiak pedig kiégnek

A szív és érrendszer zavarai több mint másfélszer gyakrabban érintik a férfiakat, mint a nőket. A férfiaknál ráadásul az alkoholproblémák magas száma figyelhető meg, amik súlyos pszichológiai gondokra vezethetőek vissza. Ezzel szemben azonban majdnem kétszer annyi nőnél diagnosztizálnak depressziót, mint férfinál. 
Ezek a megfigyelések megfelelnek a nemek specifikus magatartási módjainak, amelyek kihatnak az egészségre. Amíg tipikusan nőkre jellemző az, hogy figyelnek az egészségükre, addig tipikus a férfiakra az, hogy testük vészjeleit semmibe veszik.
A nők kétszer annyi orvosi segítséget vesznek igénybe, mint a férfiak. Ehhez jön azonban az, hogy a nők sokszor beképzelik maguknak a bajokat, míg a férfiak általában tényleg csak a valódi testi betegségektől szenvednek.
A nők nem szégyellik annyira gyengeségüket, de ez minden bizonnyal emocionálisabb természetük része. A férfiak azonban teljesítőképességük alapján határozzák meg önmagukat, ezért aztán a betegségképük is torz, mert csak annak tudják be esetleg fellépő fájdalmaikat, hogy történetesen sokat dolgoztak.
Az öngyilkosságot elkövetők 90 százalékánál valamiféle pszichikai megbetegedés következménye volt tettük. Mivel azonban a férfiak kétszer olyan gyakran követnek el öngyilkosságot, mint a nők, ebből következik az, hogy az erősebb nemnél gyakran csak későn fedezik fel a depressziót, a kiégettséget és kezeletlenül marad ez, míg aztán tragédia következik be.
Fel kellene tehát oldani a fejekben lévő sztereotípiákat és az egészségről, valamint a betegségről alkotott fogalmainkat is. Az egészség is, a betegségekhez mérve individuális, hiszen az embereknek naponta változik az állapotuk, ezért aztán az egészséget is különböző fokokkal kellene mérni.
Nekünk, keresztény embereknek, különös gondot kellene fordítanunk arra, hogy hogyan élünk, hogyan étkezünk, mennyit dolgozunk. Sajnos sokszor éppen a gyülekezetek vezetői, a lelkészek azok, akik túlhajszolják magukat, keveset foglalkoznak önmagukkal, a családjukkal. Rájuk szakad mások problémája, és ha ezt még saját magánéletbeli gondok is tetézik, akkor lelkileg összetörhetnek.
Figyelnünk kell tehát magunkra, másokra, és egymásra. Keresztényi kötelességünk, szólni, ha látjuk, hogy valaki túlhajszolja magát, és ez már egészsége rovására mehet.
Fogadjuk meg a következőket: tartsuk be az Isten által elrendelt pihenési rendet, hat nap után mi is pihenjünk meg legalább a hetediken, ha esetleg az egész hétvégénk nem is lehet szabad. Tartsuk be azt is, hogy negyedévente menjünk szabadságra. Szabadidőnkbe ne vállaljunk különmunkát, hanem foglalkozzunk magunkkal, a családunkkal, szeretteinkkel.
Figyeljünk az egészséges étkezésre is, mozogjunk sokat. Ha testünk erőtlenségét érezzük, ne szégyelljük azt, hanem keressünk fel szakembert, aki orvosolhatja panaszainkat, problémánkat.

A depresszió jelei:

1. Állandó stressz.
2. Álmatlanság vagy aluszékonyság.
3. Kényszeres viselkedés.
4. Befelé fordulás és magányba zárkózás.
5. Önkontroll elvesztése.
6. Memóriazavar és a figyelem koncentráció zavara.
7. Érdeklődés hiánya a munkával vagy egyéb tevékenységgel kapcsolatban.
8. Fizikai fájdalmak (fejfájás, hátfájás stb.).
9. Elhagyatottság érzése, üresség.
10. Gyakori kételkedés önmagunkban és önleértékelés.
11. Ingerlékenység.
12. Fokozott alkoholfogyasztás, kábítószerezés.
13. szexuális érdeklődés hiánya. Férfiaknál potencia gyengülése, nőknél kifejezett frigiditás.
14. Öngyilkosság gondolata.
15. Hosszú ideje tartó bánat, bűntudat vagy kilátástalanság.

A kiégés jelei:

1. Érzelmi, szellemi, testi kimerülés
2. Gyengeség
3. Rossz közérzet
4. Reménytelenség
5. Ideálok elvesztése
6. Levertség
7. Negatív beállítódás, negatív érzelmek önmagunkkal, munkával, élettel szemben
8. Elszemélytelenedés az élet több területén
9. A teljesítmény csökkenése.
10. Kulcsszerepet játszanak ebben a munkakörnyezet stresszt okozó tényezői (kevés motiváció, kismértékű munkahelyi elégedettség) és a krónikus érzelmi megterhelések