A megbocsátásról – „Ezt sosem felejtem el neked!”

Horgonyként kapaszkodik belénk

De ugye érthető is? Ha nem akarunk mások kapcarongya lenni, akkor tanulnunk kell hibáinkból. Valahogyan védekeznünk kell.

És így vannak negatív élményeink, amelyeket egy egész életen át magunkban hordozunk. Horgonyként kapaszkodnak belsőnkbe és mindig is emlékeztetnek arra, amit tettek velünk. De amit a saját védelmünkre teszünk, annak megvan a másik oldala is. Ha hasonló helyzetbe kerülünk, már negatívan vagyunk beprogramozva. Ez pedig meghatározza a mi mások iránti magatartásunkat is: inkább nem bízunk bennük, nehogy újra csalódást okozzunk.

De az élethez hozzátartozik az is, hogy néha csalódunk. Aki jó és igazi kapcsolatokat akar, az nem fél a csalódásoktól, mert tudja, hogy mi mindannyian emberek vagyunk. Amibe befektetünk, ott veszíthetünk is – nincsen a sikerre garancia! Ha biztosra akarunk menni, akkor alig lesznek mély barátságaink és nem nagyon fogunk új emberekkel sem megismerkedni. Aki nem tud feladni, az zárt ajtó előtt ácsorog. Pedig emögött az ajtó mögött van maga a jövő.

A megbocsátás egy olyan kapu, amit felnyitunk

Egoistán így is mondhatnánk: azzal magunknak teszünk szivességet, ha abbahagyjuk felróni a másik embernek a hibákat és rossz dolgokat, és nem maradunk békétlenek. Az ilyen beállítottság nem jelent azonban naivitást. Az emberek, akik velünk szemben rosszul viselkedtek, utólagosan biztosan nem akarják, hogy szentté avassák őket. De hagyjuk el előítéleteinket és ennek segítségével tudatára ébredhetünk annak, hogy mi magunk is sok csalódást okozhatunk másoknak. Mindig, újra és újra megsérthetünk másokat, tehát nekünk is van mit csiszolni magunkon.

Aki megbocsát, szabaddá lesz!

Ha megbocsátok – azok számára, akiknek megbocsátottam és persze a magam számára is – kinyitok egy ajtót. Mehet az útjára, és én már nem kötöm magamhoz. Én is továbbmehetek és nem kötöm magam az előítéleteimhez. Akár hiszik, akár nem: Ha nem tudnak megbocsátani, akkor maguk is rabok lesznek és elveszítik szabadságukat.

Jézus képiesen szólt azokról az emberekről, akik nem akarnak megbocsátani. Börtönnel hasonlította ódzkodásukat. Ennek fordítottja azonban hatalmas erejű bíztatás: Aki megbocsát, az átéli azt, hogy szabad lesz és a fájdalmak is elmúlnak.