A jobb samaritánus – A rablókon segíteni
Amikor másodszor is Jerikó felé ment, megint talált egy sebesültet a samaritánus. Harmadik, negyedik, ötödik útján újabb és újabb áldozatok feküdtek az országúton. Százszor tette meg az utat és száz szerencsétlen feküdt ott, majd ezerre és ezerre bukkant. Mindig ugyanazon a helyen. Forrás: E. Schnydrig nyomán, Boros Lajos elítélt
Stefán Henrik: Az irgalamas samaritánus – festmény
Ez foglalkoztatta, amikor kettőezerháromszázharmincharmadszor ment Jeruzsálemből Jerikóba. Szinte belebotlott az újabb sebesültbe annyira gondolataiba merült. Sóhajtva szedte elő a kötszert a nyeregtarisznyából, rutinosan látta el a kettőezerháromszázharmincharmadik sebesültet. Gyakorlott mozdulattal emelte a szamárra a vérborított testet, és lám, az állat magától indult el a fogadó felé a jó ismert úton. A szamár és a sebesült szerencsésen meg is érkeztek.
A samaritánus ugyanis a sivatag felé tartott, hogy megkeresse a rablótanyát. Mert amikor a kettőezerháromszázharmincharmadik áldozatba botlott, hirtelen rádöbbent, hogy sokkal jobb samaritánus lehetne, ha végre a tettesekkel is törődne, s nem csak ragtapaszokat osztogatna...
Elhatározta, hogy a rablókon fog segíteni.
Később zavartalanul utazhatott Jeruzsálemből Jerikóba.
Sok időt takarított így meg...
