A holdraszállás 40. évfordulóján – „Hatalmas ugrás az emberiségnek!”

Hogyan történt?

Az Apollo 11-et július 16-án indították útjára, a floridai Kennedy Space Centerből egy Saturn V rakéta segítségével. Ezután három unalmas nap következett, mígnem 380.000 kilométer után a három asztronauta Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins (akkoriban mindannyian 39 évesek) elérték a Holdat. Armstrong és Aldrin átszálltak az „Eagle” holdkompba, Collins a „Columbia” anyahajó fedélzetén várakozott. Július 20-án 18:46-kor vált el a két űregység egymástól.

Aztán a holdkomp megkezdte a fékezőmanővert, a Hold túloldalán, teljes rádiócsendben. Amikor a Hold keleti félgömbjének pereme mögül előbukkant az űrhajó, nem volt minden teljesen rendben: Armstrong jelentette, hogy egy-két másodperccel megelőzik a röptervet, így nem pontosan a kijelölt leszállási ponton fognak leszállni, ráadásul valamilyen antennaprobléma miatt akadozni kezdett a rádióadás is. A bajok tovább fokozódtak, amikor egy komputeres hibajelzés is érkezett a műszerfalra, ami már-már azt vetítette előre, hogy az űrhajósok nem fognak tudni leszállni, hanem meg kell szakítaniuk azt. Végül a hibát korrigálták.

Izgalmak a leszállás körül

A holdkomp először az ablakaival a felszín felé nézve lassult. Párszáz méter magasan Armstrong észrevette, hogy a gépagy egy hatalmas kráter kellős közepébe viszi őket. Mivel ez felborulással fenyegette a holdkompot a talajfogáskor, a parancsnok kézi irányításra állt át és átemelte a kráterperemen az Eagle-t. Fogytán volt az üzemanyag is, gyorsan kellett cselekedni. De jött az üzenet: – Houston, itt a Nyugalom Tengere Bázis. A Sas leszállt!

A leszállás után először Armstrongnak és Aldrinnak fel kellett készítenie az Eagle-t egy azonnali biztonsági felszállásra, mert ha bármi fenyegette volna a holdutazókat, az irányítás jobbnak látta volna azonnal távozni, mint megkockáztatni egy veszélyes kiszállást.

Miután startra késszé tették a holdkompot az űrhajósok, a repülési terv egy pihenési, alvási periódust rendelt nekik, de ők ezt lerövidítették. 

A kulcsmondat és az emlékplakett

Elsőként Neil Armstrong készülődhetett a kiszállásra. Ehhez leengedték a kabin légkörét és a parancsnok lassan – négykézláb, hátrafelé – kimászott a kabinból és leereszkedett a létrán, egyelőre még csak a leszállótalpba. Közben egy bowdennel működésbe hozta a kamerát és ennek köszönhetően több százmilliónyian lehettek szemtanúi, ahogy megteszi az első lépéseket egy másik égitesten. Először csak az egyik lábával, cipője orrával turkálta meg a holdport, majd egyik kezével a létrába kapaszkodva lelépett a leszállótalpról és elhangzott szájából a híres mondat: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”.

A holdsétán 21 kiló követ és holdport gyűjtött, majd kollégája is kiszállt. Miután mindketten a felszínen voltak, kitűzték az amerikai lobogót, aztán a holdkomp lábára szerelt emlékplakettet leplezték le:

„Itt vetette meg az Ember, a Föld bolygóról, először a lábát, 1969 júliusában. Békével érkeztünk, az egész emberiség nevében.”

Mindössze ennyi volt az ember első látogatása az idegen égitesten. 2 óra 41 perc. Aztán 1969. július 24-én landoltak a Csendes-óceánban, 1500 kilométerre Hawaiitól dél-nyugatra. Három hétig még a mikrobáktól és más Holdról érkező organizmusoktól való félelem miatt karanténban maradtak.

Kérdőjelek

A technikai teljesítmény és tudományos felismerések mellett a holdraszállás vallásos és mitikus aspektusairól is szó esett annakidején.

A brit szerző, Andrew Smith még arra következtetésre is eljutott, hogy az Apolló programnak tulajdonképpen két oldala volt. Az egyik a hivatalos, amelyben a Szovjetunió ellen, a verseny megnyerése lett volna a cél, a másik viszont egy nem hivatalos, egy titkos, amelyben az emberről és annak univerzumban való helyéről volt szó. Tudatáról, Istenről, a szellemről és az életről – ennek közvetítéséről a más bolygókon élő intelligenciák felé. Persze, ha azóta idegen civilizációkkal kapcsolatba kerültünk volna, akkor ennek a feltételezésnek lenne értelme, bár egyes ufó-hívők szerint hatására jöttek már idegen lények hozzánk. Mindenesetre talányok a holdraszállással kapcsolatban ezrével vannak...

Kétségtelen, hogy a két akkori világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti verseny csúcspontja volt. Már 1961. májusában John F. Kennedy elnök kiadta az utasítást arra vonatkozóan, hogy az amerikaiaknak az évtized végére meg kell járniuk a Holdat. Ez nyolc évvel később sikerült is nekik, még akkor is, ha az összeesküvés elméletek hívei szerint az egész esemény egy hollywoodi stúdióban történt.

Egyszóval máig nem tudni, valóban sikerült-e a Holdra feljutnia az emberiségnek, vagy az egész csak egy 25 milliárd dolláros spekuláció.  Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy ez a sikersorozatnak induló valami miért nem folytatódott és miért csak terv még mindig például a Mars meghódítása.

Mindenesetre az Apolló program 1972-ben véget ért – Összegzés: 9 holdutazás, hatszor szálltak ki a Holdon, háromszor űrautóval mentek.

A nyilvánosság egyre kevésbé érdeklődött ez iránt, de egyre kevésbé is volt propagálva a dolog. A kedélyek elcsitultak és csak az Apollo 13, 1970. áprilisi szerencsétlensége keltette fel újra a figyelmet, amikor is a start utáni harmadik napon a Földtől 320 000 km távolságra robbanás történt az űrhajóban, de az űrhajósok mégis megmenekültek.

Mindenesetre ma erre az elsőre emlékezünk. Erről próbálunk meg minél több információt összegyűjteni és elmélkedni.

1969

Azt persze hozzá kell tenni, hogy 1969 nem csak a holdraszállás éveként vonult be a történelembe. Ez volt a vietnámi háború ötödik éve is. Januárban Richard Nixont az USA 37. elnökévé választották, a Beatles megtartotta utolsó londoni koncertjét, Elvis Presley pedig megírta  az „In the Ghetto” című világslágerét. E sorok írójának szülei pedig összeházasodtak. A holdraszállás szót az évszázad végére felvették a XX. század legfontosabb szavainak listájára.