A gyerekek még hisznek Teremtőjükben
Ha egy gyereket kiraknának egy lakatlan szigetre, ahol semmiféle kulturális befolyás nem érhetné, akkor hinne Istenben - véli Justin Barrett, oxfordi pszichológus. A brit tudós szerint a felsőbbrendő lényben való hit minden gyermekben megvan, még akkor is, ha arról sosem beszéltek neki. Forrás: pro-medienmagazin.de
Vajon a hit az éppúgy az ember része, mint a kiegyenesedett járás? Ezt az evolúciós teória egyre több híve veszi fontolóra az utóbbi időben.
Justin Barrett, aki az Oxfordi egyetem Pszichológiai Tanszékén dolgozik és antropológiával foglalkozik kereken tíz éves kutatásait a következőképp foglalta össze egy BBC-nek adott rádióinterjúban:
- Egy gyermek szellemének természetes fejlődését befolyásolni sokkal több energiába kerül, mint azt korábban gondoltuk. Még azt az elképzelést is nehezen lehet kiírtani, hogy a világot egy felsőbbrendő lény teremtette - írta a Medienmagazin PRO nevű német újság.
Azaz: a gyerekek hisznek a teremtőben. Az evolúció ideája, az élet véletlen keletkezése a semmiből ellent mnd az ember természetes beállítottságának. Hat- és hétéves gyerekeket arról kérdeztem, hogy véleményük szerint miért vannak madarak, akkor azt válaszolták: "Mert szép zenét játszanak" és "Mert velük a világ szebb".
A gyerekek született hívők
A brit tudós szerint tehát a gyerekek akkor is hisznek egy felsőbbrendő lény létezésében, ha senki sem mesélt nekik róla. Barrett azonban valószínűnek tartja, hogy a gyerekek természetes lényüknél fogva sokkal inkább hinnének a teremtésben, mint az evolúcióban, amelyet szüleik vagy tanáraik tanítanak meg nekik.
Még azokban a kultúrákban is, ahol a vallásos világnézetet elnyomják, a gyerekek kifejlesztenek egyfajta istenhitet maguk számára - vallják az antropológusok.
- Ha néhány gyereket egy lakatlan szigetre vinnének, ahol egyedül kellene felnőniük, akkor hinnének Istenben. Ezzel szemben az evolúció természetellenes az emberi értelem számára - mondta Barrett, amikor a brit "Daily Telegraph"-nak és a "Times"-nak nyilatkozott.
Maga az amerikai pszichológusnő Deborah Kelemen is hasonló következtetésre jut: A gyerekek született istenhívők, teisták.
A hívők buták?
 |
|
|
|
|
|
|
Az ateisták vehemensen próbálják terjeszteni azt a nézetüket, hogy egy intelligens ember nem hihet Istenben. Így aztán a szemükben akár a világon élő legtöbb ember butának tűnhetne. A közvéleménykutatások szerint ugyanis még a kultúrált nyugati társadalmakban is a népesség több mint a fele hisz Istenben. Németországban az emberek 50-, az USÁban az emberek 84 százalékának az életében a vallás fontos szerepet játszik.
A hívők tehát buták lennének? A kvantumfizika alapítója, a német fizikus, Max Planck hívő ember volt és a történelem egyik legjelentősebb természettudósa is egyben. A szociobiológus, Eckart Voland, Giessen-i professzor a "Tagesspiegel" aktuális számában pedig a következőket mondta: "Ez a nagyszerű agy, amely annyi mindenre képes, hogyan hihet mégis Istenben?"
Ha még az olyan intelligens emberek, mint Planck is hisznek Istenben, akkor az okokat minden bizonnyal az emberi psziché mélységeiben kell keresni - állítják azok a tudósok, akik a radikális brit ateistával és evolúciós biológussal, Richard Dawkinsszal ellentétben a hitet nem valamiféle szellemi betegségként látják.
- Tudomásunk szerint egyetlen társadalom sem volt képes arra, hogy vallás nélkül eredményes legyen. A hit egyidős az emberrel - mondja Voland.
Az evolúció az ateisták ellen szól
Az evolúció teoretikusai megpróbálják a hitet valahogyan beilleszteni a képükbe. Az evolúció és a vallásosság nem tűnnek logikusnak. Miért kellene az embereknek rendszeresen istentiszteletekre, közösségi alkalmakra vagy rítusokra járniuk, amikor ezalatt az idő alatt szaporodhatnának és dolgozhatnának?
A "Tagesspiegel" riportja szerint a biológus Voland abból indult ki, hogy a vallás egy szociális csoport becsületességét növeli. Aki kívülállóként részt vesz egy csoport rítusának gyakorlásában, azzal demonstrálja, hogy kész arra, hogy bármit megadna azért, hogy részt vehessen benne ő maga is. Vallásossága ezután azt mutatja, hogy komolyan gondolja, hogy oda akar tartozni.
Gerhard Schurz düsseldorfi filozófus számára a vallásos hit masszív placebo effektus. Olyan, mint amikor egy haszontalan tablettát bevesz valaki fájdalomcsillapításra, és ha erősen hisz benne, akkor hatni is fog. Így aztán a hit is segít a mindennapokban.
A "Tagesspiegel" Eckart Straube pszichológia professzor véleményét is közli, aki szintén a placebo hatásból kiindulva meg van győződve arról, hogy Isten létezik.
A vallásosságról legújabban kidolgozott forradalmi érvek felsorakoztatása után azonban továbbra is felvetődik a kérdés:
- Bár minden arra utal, hogy vallásra vagy hitre szükségünk van. Azt hiszem mégis a legnagyobb kérdés az marad, hogy az emberek manapság mégis akkor miért válnak ateistává?
