A futár és a KRESZ
Durva, hogy mennyire nem vagyunk képesek a szabályok betartására. Még az olyan szabályokéra sem, mint az alap közlekedési szabályok.
Szabályok
Nemrégiben a 9-es busszal utaztam a Deák tér felé, ám a buszt a megállóknál folyton megelőzte egy biciklis, össze-vissza szabálytalanul kacsázott az autók és a sávok között, hol a busz elé tekergett be, hol az autók között szakított előre.
Volt olyan, amikor a biciklis a busz mögött alig 1-2 méterre hajtott, s egy hirtelen fékezéskor bizony felkenődhetett volna a busz hátuljára.
A futár hátán egy táskát viselt, amin hangsúlyozottan szerepelt, hogy ő bizony egy órán belül bárhová odaér a városban. Úgy látszik a futár valóban tartotta is magát ehhez a gyorsasághoz és az időben odaérés fontosabbá vált számára, mint a saját és mások biztonsága és persze a szabályok betartása.
Az egyik útkereszteződésénél pirosat kaptunk, de a biciklist ez sem érdekelte. Itt is behajtott a busz elé, majd a stop vonalon átgurult, az egyértelmű tilos jelzés ellenére, így téve szert előnyre a busszal szemben.
A buszvezető egyszer rá is dudált, mert középen ment a busz előtt, így akadályozta a busz közlekedését. Nem reagált semmit, majd amikor a busz ismét rádudált, immáron hosszabban, akkor meg csak odamutatott egyet. Egy jelentőségteljeset, szóval még neki állt feljebb.
Szabályok. Valóban csak arra vannak, hogy felrúgjuk őket? Valóban semmi sem szabhat határt a csökönyösségünknek, önfejűségünknek, még az sem, hogy nem csak mások, de saját magunk életét is veszélybe sodorjuk ezzel? Pedig csak egyszer élünk és csak egyszer érhetünk haza.
